Akikről Kalocsa utcáit, közterületeit elnevezték

2014.04.14 00:07    |    Asbóth Miklós  

Napjainkban 226 hivatalos névvel bíró közterület található Kalocsa közigazgatási területén. A 226 közterületet az évszázadok során 507 néven nevezték. Az 507 közterületi névből 138 volt személy- vagy családnév. Ezek közül 67 személynek (köztük 7 külföldinek) nem volt közelebbi kapcsolata Kalocsához. Kalocsai kötődésű személyek közül 46-ról neveztek el közterületet és további 27 közterület kalocsai családokról kapta a nevét. A sorozat bemutatja azokat a kalocsai vagy kalocsai kötődésű személyeket és családokat, akikről Kalocsán közterületet neveztek el.

 

Tóth Mike Mihály
jezsuita tanár, természettudós, író.

(Őr, Ung m. 1838. szeptember 25. – Kalocsa, 1932. október 3.)

 

toth_mike_utca_300

 

A szabadságharc alatt egy évig, 1848 nyarától 1849 júniusáig az őri nemzetőrség kisdobosa volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungváron végezte. A jezsuita rendbe 16 évesen, 1854. szeptember 30-án lépett be. A rendben végigjárta a jezsuita kiképzési rendszer valamennyi állomását. Első két próbaévét Nagyszombatban töltötte, majd két évig Baumgarten-bergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat folytatott. 1859-ben Pozsonyban kezdte bölcseleti tanulmányait, amit 1860 októberében az ausztriai Kalksburgban (a város ma Bécshez tartozik) folytatott. Tanulmányai mellett magyar nyelvet és irodalmat tanított a kalksburgi jezsuita kollégiumban, ahol sok magyar diák is tanult.

1861-ben került Kalocsára, ahol négy éven keresztül a gimnáziumban természetrajzot és természettant tanított. Elsősorban e két tantárgy tanítása volt 64 éves tanárságának fő feladata. 1865-ben kezdte meg hároméves hittudományi tanulmányait az innsbrucki egyetemen. Közben 1868-ban áldozópappá szentelték. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1869-ben visszakerült a kalocsai gimnáziumba, ahol ismét a természetrajzot tanította. Harmadik próbaévét 1870-ben St. Andrä-ben töltötte, ahonnan ismét Kalocsára került vissza. A gimnáziumban a természettanon kívül német, francia és olasz nyelvet is tanított. Egyébként, a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául és szlovákul is beszélt, latinul, olaszul és németül írt is.

1872-ben Szatmárba, az irgalmasrendi nővérek nevelőotthonába helyezték hittanárnak, ahol a tanári tevékenysége mellett a zárdatemplomban és a kálváriatemplomban vasárnaponként hitszónoklatokat tartott. Azonkívül egyházi egyesületekben is tevékenykedett, elnöke volt a Jézus Szíve Társulatnak és a Mária-kongregációnak.

Szatmárból 1877-ben visszakerült Kalocsára, a gimnáziumban természetrajzot és vegytant tanított. 1878-ban egyházi engedély nélkül jelentette meg a Mária-havi virány című művét, amiért büntetés gyanánt két évre Kalksburgba helyezték, ahol fizikát, magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1881-ben került vissza Kalocsára, ahol megszakítás nélkül 1918-ig a gimnáziumban tanított.

A Kalocsáról származó Boromisza Tibor szatmári püspök kérelmére 1918–1923 között elvállalta a szatmári leánygimnázium igazgatói tisztét. Szatmári működése előtt 1918 nyarán a pécsi Pius Gimnázium ásványtárát rendezte. Szatmári megbízatása után az 1923/24-es tanévben a Pius Gimnáziumban tanított.

1925-ben tért vissza Kalocsára, ahol nyugdíjazásáig, 1930-ig tanított. Nyugdíjazását követően hamarosan, 94 éves korában elhunyt. Hamvai a kalocsai temető jezsuita sírkertjének 8. sírhelyén nyugszanak.

Tanári tevékenységében az általa tanított szaktárgyak alapos megtanításán túl meghatározó szerepet játszott a gondjaira bízott ifjúság lelki és erkölcsi nevelése, hiszen nemcsak tudós, hanem pap is volt. E cél érdekében számos szépirodalmi művet jelentetett meg. A lelki és erkölcsi nevelés mellett a diákok fizikai, gyakorlati képzésével is foglalkozott. 1887 szeptemberében megalakította a gimnázium diáktűzoltóságát, melynek hosszabb ideig a vezetője volt. Szépirodalmi munkássága mellett természettudományos műveket írt. A fényképezésről írt műve első volt a magyar szakirodalomban.

Legkedveltebb témája az ásványtan volt. 1882-ben jelent meg a majd húsz év munkájával készült Magyarország ásványai című műve. A mű elkészülte előtt 18 éven át tanulmányozta a bécsi udvari ásványtárat, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványgyűjteményét, a sel-meci bányászakadémia ásványtárát és a birodalmi földtani intézet gyűjteményeit. Számos kutatóúton járt az ország különböző részein, ahogy írta: „Idő-közönként bejártam Magyarországot Pozsonytól Brassóig, Bártfától Szigetvárig s a szélrózsa minden irányában… a bányákat, kővágó helyeket, a völgyeket, a hegyszorosokat és magaslatokat is bejártam.” A terepi tanulmányutak mellett rendszeresen tájékozódott a geológiai szakirodalomban is. A magyarországi tanulmányutak mellett külföldön is megfordult. 1878-ban, az egyházi hatóságokkal történt afférja idején elöljárói néhány hónapos külföldi tanulmányútra küldték. Ez alkalommal bejárta Franciaországot, később Angliát, Belgiumot, Hollandiát, a német államokat és Svájcot, ahol geológiai tanulmányokat is folytatott. Majd járt Olaszországban és Spanyolországban. Utazásai közben nemcsak a földben lévő ásványokkal foglalkozott, hanem megfigyelte az épített környezetet is. Így született meg két, az európai műemlékekkel foglalkozó művészettörténeti munkája, a Középeurópai műépítmények és a Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire.

Kutatásai, tanulmányútjai során szerzett elméleti tudását összekötötte a mindennapok gyakorlatával. Magyarországi utazásai során fogalmazódott meg az Alföld fásításának gondolata, amiről a kalocsai gimnázium 1878-as értesítőjében megjelent A magyar síkság jövője című dolgozatában írt. A különféle ásványok gyakorlati felhasználását összegezte az 1903-ban megjelent Az ásványok s az élet című munkájában. Külföldi útjai során számos ásványgyűjteményt látogatott meg. E látogatások során szerzett tapasztalatok alapján gyarapította a kalocsai gimnázium természetrajzi gyűjteményében lévő ásványtárat, amelynek 1861-ben lett felügyelője, korabeli szóhasználattal élve, őre. A természetrajzi gyűjtemény egyes részeinek gyarapítását, rendezését átengedte néhány tanártársának, de az ásványtár és a vegyészeti laboratórium gondozását saját maga vállalta. Negyvenévi gyűjtés, csere és vétel után kezdte meg a gyűjtemény szisztematikus összeállítását, ami kiválogatásból, rendszerezésből, tisztogatásból és megfelelő módon történő bemutatásból állt. Ezt a munkát egyedül végezte. Az ásványtárt bemutató tárlókat saját rajzai, méretezései alapján készítették. Az ásványok vizsgálatához használt műszereket, eszközöket maga válogatta össze. Az új ásványtár kialakítása rövid két év alatt, 1906–1908 között készült el, s az 1908-ban megjelent A kalocsai főgimnázium ásványtára című dolgozatában mutatta be. Az új ásványtár, melynek kialakítása a legmesszebbmenőkig figyelembe vette a korabeli oktatás támasztotta igényeket, szakmai körökben osztatlan elismerést aratott. Feltehetően e sikernek is része volt abban, hogy tíz év múlva, 1918-ban felkérték a pécsi Pius Gimnázium ásványtárának rendezésére.

Szép- és szakirodalmi munkásságát 39 nyomtatásban megjelent mű jelzi, amelyek közül több munka újabb kiadásokat is megért. Néhányat több idegen nyelvre is lefordítottak. Egy nagyobb terjedelmű műve, Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című csak kéziratban maradt fenn, nyomtatásban nem jelent meg. Cikkeinek, kisebb dolgozatainak száma megközelíti a háromszázat, ezek több mint húsz folyóiratban, hetilapban jelentek meg. A folyóiratok többsége magyar, de van közöttük német és svájci is. A folyóiratokon kívül több naptárban, évkönyvben, köztük a kalocsai gimnázium értesítőiben is jelentek meg kisebb munkái. Számos szócikket írt a Pallas nagy lexikonban. Több kalocsai tanárról szolgáltatott életrajzi, bibliográfiai adatokat Szinnyei Józsefnek, aki a hatalmas, 14 kötetes Magyar írók élete és munkái című életrajzi bibliográfiájában gyakran hivatkozik Tóth Mikére, mint forrásra. Cikkeinek egy része és egy önállóan megjelent műve Eőri László név alatt látott napvilágot.

A gimnázium jeles tanárai, köztük Tóth Mike munkásságát Kalocsa is megbecsüli. Emlékét és két tanártársa, Fényi Gyula és Menyhárt László emlékét a Középsőkertek városrész egy-egy utcája őrzi, melyeket 1963. november 26-án nevezett el róluk a városi tanács.

Művei: 1. A nagy áldozat. Szatmár, 1875. Két kiadás. 3. kiad. Kalocsa, in: Jézus Szent Szívének Hírnöke. 4. kiad. Bp. 1876. 5. kiad. Nagykanizsa, 1879. 6. bőv. kiad. Kalocsa, 1883. 7. bőv. kiad. Nagyvárad, 8. bőv. kiad. Kalocsa, 1899. (1875–1918 között további 9 kiadást ért meg, román és szlovák nyelvre is lefordították) 2. A keresztény nőnem diadala. Szatmár, 1875. (Eőri László név alatt) 3. A fényképészet titkai. Szatmár, 1875. 4. A zárda. Bp., 1877. 2. kiad. Kalocsa, 1883. 3. kiad. Kalocsa, 1899. 5. A keresztény erénynek és tökéletességnek gyakorlása. Rodriguez nyomán. 1-3. köt. 3. köt. Kalocsa, 1877. 1-3. köt. Kalocsa, 1905. 2. kiad. Kalocsa, 1910. 6. A magyar síkság jövője. Kalocsa, 1878. 7. Mária-havi virány. Bp. 1878. 2. kiad. Bp., 1928. 8. Főveszedelmünk. Bp., 1879. (1883–1902 között további öt kiadást ért meg) 9. Kenyér, ínség idején. Kalocsa, 1881. 10. A mikroskóp őstörténete. Kalocsa, 1881. 11. Magyarország ásványai. Különös tekintettel termőhelyeik megállapítására. Bp., 1882. 12. A legnemesebb Szív. H. n. 1882. 13. Virágcsokor a katholikus gyermekkertből. F. Hattler nyomán. Kalocsa, 1885. 2. kiad. Kalocsa, 1885. 3. kiad. Bp., 1896. 4. kiad. Bp., 1905. 14. Jubileumi búcsú. Kalocsa, 1886. 15. Új és gyakorlati elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus életéről, az év minden napjára. 1-2. köt. B. Verecruysse nyomán. Kalocsa, 1890. 2-5. kiad. Kalocsa, 1892., 1900., 1906., 1912. 16. Útmutató az elmélkedéshez. B. Roothan nyomán. Bp., 1890. 2. kiad. Bp., 1899. 3. kiad. Kalocsa, 1903. 4. kiad. Kalocsa, 1907. 17. Lélekmentő. Szatmár, 1895. 2. kiad. Kalocsa, 1924. 18. Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Szatmár 1896. 19. Idegen tájakon. (Új irányú elbeszélések az ifjúság számára.) J. Spillmann nyomán, többek közreműködésével. Szatmár 1897. 20. Közép-európai műépítmények. Bp., 1898. 21. Hajdan és most Jézus sz. Szívének tisztelete Magyarországon. Bp., 1898. 22. Erénygyöngyök a nők életéből. Kalocsa, 1901. 2. kiad. Kalocsa, 1911. 23. A szeretet lángjai. Kalocsa, 1901. 24. Szent kilenced. Kalocsa, 1901. 2-4. kiad. Kalocsa, 1906., 1910., 1915. 25. A szent mise szolgálata. Kalocsa, 1903. 26. Életpálya választása. Kalocsa, 1903. 27. Az ásványok s az élet. Kalocsa, 1903. 28. Szerzetes rendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1904. 29. Japán hős családok. Kalocsa, 1904. 30. Az erényesség zátonyai. Kalocsa, 1905. 31. A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa, 1908. 2. kiad. 1911. 32. Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire. Kalocsa, 1910. 33. Kalocsai kollégium 50 éve. Kalocsa, 1910. 34. Szentkilenced Jézus szíve tiszteletére. 2. kiad. Kalocsa, 1921. (1. kiad. ?) 35. Az angyalok. Bp. 1925. 36. Azok a papok! Bp. 1926. (Kis könyvtár a kat. hívek számára 31.) 37. Májusi virágoskert. Bp., 1933. 38. Könyvészeti adatok. Magyar jezsuita bibliográfia. In: Jezsuita történeti évkönyv. 1940–1942. Szerk. Gyenis András. Bp., 1942–1943. 1940. 1942. 39. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége. 1853–1934. Bp., 1942. (Kiadványok a Jézustársaság magyarországi történetéhez. Források 1.) 40. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése. Csak kéziratban maradt fenn, nyomtatásban nem jelent meg.

Cikkei, tanulmányai az alábbi lapokban, folyóira-tokban jelentek meg: Szatmár (1875–1876), Növénytani Lapok (1877), Magyar Állam (1877-), Religio (1879-), Kalocsai Néplap (1879-), Magyar Nyelvőr (1879), Irodalmi Szemle (1881-), Isten Igéje (1981-) Magyar Korona (1881-), Természettudományi Közlöny (1883), Pápai Lapok (1883, 1885), Összetartás (1883), Közoktatás (1884), Magyar Néplap (1892), Katholikus Szemle (1892, 1909), Fényképészeti Lap (1893), Tűzoltó Közlöny (1900), Vasárnapi Újság (1894), Magyar Kultúra (1924., 1926., 1928.), Deutscher Hausschatz (Regensburg, Németország, 1877), Alte und neue Welt (Einsiedeln, Svájc, 1879–1882).

Tóth Mike utca. Hrsz: 4114. Hossza: 877 m. 1963. november 26-tól. A Szabó József utcától a Vidats utcáig enyhe kanyarral húzódó Középsőkertek városrész béli utca.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás