Mondom a magamét

Tekeredik a kígyó

2008.10.03 12:35    |    Csapai Lajos  

Ámbátor a belvárosi utak felújítása jár némi kellemetlenséggel, a többség türelmesen kivárja, amíg új aszfaltburkolatot kapnak a kijelölt utcák és megépül a két frekventált helyen lévő körforgalom. Keveseknek jut eszébe majd, hogy feltúrja a szakirodalmat, milyen egészségügyi kockázatokkal jár, ha aszfalttal borítják az utakat és nem bazaltkockákkal, amint azt egy helybéli zseni áttételesen oly lelkesen ajánlgatta annak idején. Most újra előjött ez az aggodalom, egy másik cikkben, más forrásból. Nem vagyok útburkolástechnikai szakértő, ezért nem tudom megmondani, miként lehetne egészségünket károsítani a kátrányból és bazaltzúzalékból kevert anyaggal, de mindig oda lyukadok ki, hogy csak akkor lenne veszélyes, ha hasra feküdnék a leterített, meleg aszfalton és közelről beszippantanám a gázokat. Ilyen okosságokat rendszerint akkor adna ki az agyam, ha nyári reggeleken, egy cseresznyefa tetején elmélkednék a világ dolgairól, vagy éppen a nagy ellenzéki gondolkodókat majmolva, gondolataimat felerősítve, valami belső kényszertől hajtva muszáj lennék újra belerúgni mindenbe, ami mozog, vagy amit a politikai ellenfél merő rosszindulatú kampányfogásból nem átall megvalósítani. (Lásd még: felújítások, kerékpárutak, rózsa-kert, szökőkutak, színház, városrendezés, undsoweiter).
„Munkahelyteremtés meg semmi” – mondják ilyenkor a mantrát, ha kifogynak az érvekből.

Vizuális típusú ember lévén rémülten pillantottam magam köré, amikor olvastam, hogy „új aszfaltkígyó” lesz a városban, mígnem rájöttem, hogy a belső utak felújítására gondolt az érdemdús szerző. Hogy valaki egyetlen kígyónak nézi a most megújuló kalocsai utakat, lelke rajta, de az biztos, hogy az illető vagy nem látott még kígyót, vagy sokat ivott, vagy felfűtött fantáziája és gyatra képalkotó képessége miatt teszi. Ezen az alapon kígyónak nézhetné akár a hajókötelet, meg a lábatlangyíkot is, és ez megbocsáthatóbb lenne.

A jövőre vonatkozó álinformációi („remélhetőleg az új aszfaltburkolat elég erős lesz, hogy elbírja a terhelést”, meg aztán „az, hogy mennyire veszélyes a környezetünkre, már más kérdés” – bizalmatlanságra késztetik az olvasót, hiszen én például legalább hatvan éve koptatom a flasztert, de még nem hatalmasodott el rajtam az aszfaltfóbia. Ügyeletes aszfaltszakértőnk nyilván hosszadalmasan tanulmányozta az ide vágó szakirodalmat, mielőtt a fentebb említett, mélységesen mély értelmű kijelentés(eke)t megfogalmazta volna, vagy pedig megelégedett az immár kényszerképzetes, reflex-szé vált állásponttal, mely szerint minden rossz, ha a politikai ellenfél csinálja.

Ám legyen, mindenki úgy herdálja az eszét, ahogy akarja, még az se baj, ha elhivatottságból teszi, vagy így akar megfelelni az elvárásoknak. Egy demokráciában helye van az eltérő véleménynek is. Olvasószerkesztőnk például a földutat ajánlja, mert az sokkal olcsóbb és egészségesebb is; mint ahogy gyalog járni is. De tényleg!

Csak azt a kígyót ne emlegették volna…


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás