Ablak

2009.11.20 21:50    |    Cs.L.  

A kórteremben csak ketten feküdtek, két férfi. Egyikük ágya pont az ablak előtt volt, így láthatta a kinti világot, míg a másik csak a plafont bámulhatta nap mint nap. Ha kedvük támadt, beszélgettek is: családjukról, feleségükről, gyermekeikről, s persze a katonakoruk emlékeiről, meg a régesrégi nyaralásokról.

Így van ez, ha embereket összezárnak.

Az ablaknál fekvő férfi szinte minden nap elvégezte a saját maga számára előírt tornagyakorlatokat, megmozgatta izmait, s ez a kevés mozgás is elegendőnek mutatkozott, hogy megőrizze életkedvét. Ha felült az ágyában, elmondta a másiknak, mit lát az ablakon keresztül. Mint valami tévériporter, közvetíteni kezdte társának a kinti világot, s társában már csak ezek a színes beszámolók tartották az életet, alig várta őket, ezek jelentették az összes változatosságot a számára.

Az ablak előtti parkban – mondta a társa – van egy szép kicsi tavacska, amelyen vadkacsák és hattyúk úszkálnak, gyerekek játszanak távirányítós hajócskákkal! A másik elmosolyodott és maga elé képzelte a jelenetet. Mit látsz még? – kérdezte türelmetlenül. – Szerelmespárok üldögélnek az ágyások között, egymásba feledkezve, amott meg egy karneváli menet halad!

Miért nem hallom a zenét? – tűnődött a másik, de aztán napirendre tért felette, hiszen szinte maga előtt látta a színes forgatagot.

Peregtek a napok, a hetek, a hónapok, sokasodtak a történetek.

Egyik reggel az ablaknál fekvő nem válaszolt a köszönésre, de a másik elintézte azzal, hogy mélyen alszik, talán nem hallotta. Aztán bejött a nővér, aki a betegeket szokta fürdetni, és szomorúan mondta, hogy társa az éjjel csendben elhagyta ezt a világot. Hívta a személyzetet, hogy vigyék ki a kórteremből a halottat.

Néhány nap múlva elég bátorságot érzett, hogy megkérje a nővért, költöztesse az ablak melletti üres ágyra. Amikor a nővér segítségével kényelmesen elhelyezkedett, megfordult, hogy szemügyre vegye azt a világot, melyről szobatársa oly szépeket mondott. Először azt hitte, rosszul lát, aztán beléhasított a bizonyosság: az ablak egy tűzfalra nézett.

Hiszen olyan gyönyörűnek festette le a látványt… – mondta a nővérnek – mintha a saját szememmel láttam volna – tette hozzá zavartan.

A nővér hallgatott egy ideig, aztán csendesen megszólalt, hangja puhán hullott le a szoba csendjében.
„Nem láthatta még a falat sem. Nem láthatott semmit. Vak volt, mint az éjszaka…”

– De akkor… miért? – suttogta maga elé a férfi.

– Valószínűleg csak bátorítani akarta magát – mondta a nővér, s egy könnycseppet morzsolt el a szemében.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás