Valentin-napra

2017.03.14 14:27    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

A Házasság Hete Angliából indult kezdeményezés. Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára irányítja az emberek figyelmét. Ki volt Valentin? Miért ünnepeljük február 14-én Valentin napját?

Nem ismerjük pontosan a személyét, de Valentin-nap történetére többféle magyarázat is akad, így pontosan nem tudjuk az ünnep eredetét. A történetek azonban egyértelműen egy szimpatikus, romantikus figurát ábrázolnak, minden történet a szeretetet, a kedvességet hangsúlyozza. Az egyik ilyen legenda szerint az ünnep hagyományai a második századra vezethetőek vissza, amikor Szent Valentin börtönőre lányának visszaadta látását egy üzenet kíséretében: „A Te Valentinod”.

Napjainkban Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, de nemcsak a szerelmesek, hanem sokszor családtagok, vagy közeli barátok is megajándékozzák egymást egy-egy testre szabott, szívet melengető ajándékkal, kifejezve szeretetüket a másik iránt. A szeretet az a „nyelv”, amit általában mindenki megért különösebb magyarázat nélkül is. A mennyiben valaki a szeretetet ki tudja fejezni, megéreztetni a másikkal, az nem szorul magyarázatra. A szeretetre mindenki vágyik, szinte nincs olyan ember, aki ne lenne boldog, ha szeretve van. Ady egyszer így kiáltott fel: „szeretném, ha szeretnének!” Ahhoz, hogy valaki érezhesse, hogy szeretve van, valakinek ezt a szeretetet ki kell mutatnia felé. Az aggkorban lévő János apostol így írt levelében: „…ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!” (I János 3,18) Itt nem arról beszél az apostol, hogy nem fontos szavakkal is kifejezni a szeretetet, hanem arról, hogy kevés, ha csak szavak által bizonyítjuk a szeretetünket. A cselekedet és a valóság a kulcsszavak.

A görög nyelv a Bibliában a szeretet szót háromféle meghatározással írja le. A FILEO, a felebaráti és testvéri szeretet jelöli. Az EROS a testi szerelmet, egy férfi és egy nő bensőséges kapcsolatát fejezi ki. A harmadik, ami kevésbé ismert, az AGAPÉ. Ennek a szónak az eredeti jelentése: szeretet vacsora. A tartalma pedig a feltétel nélküli adás. Itt nincs helye a ma oly divatos mérlegelésnek, megéri-e vagy sem. Szeretetből adom magam a másikért. Úgy is mondhatnánk, szeretem, mert szeretem! Egy összejövetelen mondta el a következő történetet egy lelkész. Nagyon feszített programja volt, miközben igehirdetésre is kellett készülnie. Úgy gondolta, hogy egy közismert igevers alapján fog szolgálni, és így megtakarítja a felkészülési időt. Kikereste a János 3,16-ot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A versből egy szó szíven ütötte: Úgy! Belül rákérdezett: Hogy? Végül az éjszaka közepéig tartott ez a „gyors” készülés, mert akkora súlya volt annak a szónak. Úgy szeretet engem az Isten, hogy Fiát adta értem. Szeretetből tette ezt!

A szeretet kifejezésére nagyon sok eszközünk lehet, ha gyakorolni akarjuk. Ki lehet fejezni egy tekintettel, egy érintéssel, egy szál virággal, egy kis odafigyeléssel, egy jó szóval, egy telefonhívással, egy látogatással, egy finom étellel…, és még sorolhatnám. Éljünk ezekkel a gesztusokkal.

Sokan akkor döbbennek rá, hogy nem megfelelő módon gyakorolták, vagy fejezték ki a szeretetet, amikor már késő. A hatalmas koszorúk néhányszor az elmulasztott szeretet „pótlékai”. Szeressünk addig, amíg még megtehetjük!

Bálint Miklós lelkipásztor



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás