A búcsúzó nyár igencsak kitett magáért: felhőtlenül kék ég, simogató meleg fürdette Kalocsát, mintha a természet is eltökélte volna, hogy emlékezetessé teszi az iskolakezdés, a tanévnyitók napját. Megpezsdültek az utcák, megteltek ünneplőbe öltözött gyerekekkel és szüleikkel, akik számára egy pillanat alatt vége szakadt a nyári örömöknek s hétfőtől kezdetét vette a tanulás. Bármilyen furcsa, de akadt olyan diák, akinek úgymond elege volt már a semmittevésből, alig várta, hogy az osztályteremben találkozzon a haverokkal, sőt, ne adj’ isten, a rettegett matektanárral, aki bizonnyal számos kellemetlenséget okozhat még a későbbiekben. (Elnézést, hogy éppen őket hozom fel példaként, de iskoláskoromban rendszerint kiverte a só az ajkaimat a félelemtől, ha becsöngettek matekórára. Írhattam volna latin-, vagy magyarórát is, de ezekkel soha nem volt semmi bajom…)

Az elmúlt években a kalocsai iskolák is megszenvedték az oktatás átszervezésének „nyűgét s nyilait”, városunk sem kivétel az aggasztó demográfiai adatokat illetően, de a korábban meghozott, kezdetben igazából nem bizalomgerjesztő intézkedések mára működő iskolákat teremtettek, s ez akkor is így van, ha vannak, akik úgy vélekednek, hogy az iskolák átszervezése a környék községeinek jövőjét teszi tönkre. Az országban az előző évihez képest tíz százalékkal kevesebb diák iratkozott be az új tanévre, s ez a trend nagyjából megmutatkozik Kalocsán is.

Egy kedves kiskőrösi barátom kislányát is hallgatóvá fogadta a Tomori Pál Főiskola rektorasszonya. Sokat töprengtek, hol folytassa tanulmányait a család szemefénye, alaposan körüljárták a szóba jöhető lehetőségeket, míg végül Kalocsa mellett döntöttek, s nem elsősorban a két város közelsége miatt. „Irigyellek benneteket” – mondta a barátom – s kicsit meg is értettem irigységét, hiszen Kalocsa végre ugyanolyan szerepet tölthet be, mint amilyet utoljára 1951-ben betöltött. Igazi iskolaváros lett újra, ráadásul olyan ismereteket oktat, amely versenyképessé teszi hallgatóit, s szélesre tárja előttük a világot.

A teljessé vált oktatási vertikum – az általános iskolákhoz, középiskolákhoz és szakképző intézetekhez immár ötödik esztendeje társul a felsőoktatás – kívánatossá teszi városunkat azok szemében, akik gyermekeiket egy emberközpontú és emberi léptékű, békés, barátságos kisváros iskoláiban kívánják taníttatni és biztonságban tudni. Felismerték ugyanis, hogy megalapozott tudást nem csak a nagy „tudás-gyárakban” lehet megszerezni, hanem azokban az intézetekben is, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, ahol egymásra találhat tanár és diák, ahol a vizsga nem egyenlő a rettegéssel, hanem az igazi számadás ideje.

Kívánunk városunk minden diákjának sikeres tanévet, sok szerencsét!