Olvasónk írja

A királyi pár elhurcolása Magyarországról

2008.08.03 23:56    |    vitéz Vörösváczky Csaba  

iv._kroly_300IV. Károly király és Zita királyné magyar földről való elhurcolása meglehetősen kínos procedúra volt, amely az antanthatalmaknak elég nagy kényelmetlenséget jelentett. Véleményem szerint 1921 októberében nem történt más, mint az, hogy az antant a királyt fondorlatos módon Magyarországra csalta, hogy aztán emiatt a második visszatérési kísérlete miatt, a magyar országgyűlést a Habsburg ház trónfosztására kötelezhesse.

Mária Terézia királynő (1740-80) és a Habsburg-Lotharingiai ház hatalmának megszilárdítását 1741 után jórészt a magyar nemzetnek köszönhette, ezért a királynő nagyobb kiváltságokban részesítette Magyarországot, mint Ausztriát. Ez a történelmi oka annak, hogy hazánkban még mindig jobban kedveljük a Habsburgokat, mint ahogy az általuk alapított Ausztriában kedvelik őket az osztrákok. Annak ellenére is így van ez, hogy a bolsevik ideológia fél évszázadon keresztül sulykolta népünk elméjébe, a korona és a vallás
„kártékony” voltát. 1921-ben ezért nálunk kísérelte meg trónja visszaszerzését IV. Károly király és ha rajtunk, magyarokon múlott volna, ma is egy Habsburg lenne az államfőnk; dr. Habsburg Ottó.

Sajnos ekkor a győztes antant rendelkezett felettünk országunk megcsonkításával és a királyi család száműzetésbe hurcolásával, nekünk ebbe a munkába beleszólásunk nem lehetett. A területi megosztást illetően antant körökben voltak véleménykülönbségek, például Anglia a mai Ausztria területét Németországhoz kívánta csatolni, Franciaország pedig egy Bajor-Osztrák-csonkamagyar szövetségi államot akart létrehozni, melynek Habsburg Albrecht főherceg lett volna a királya, mivel édesanyja árpádházi Croy-Dülmen Izabella hercegnő (1856-1931) volt.

1921. október 25-én a második sikertelen hatalom átvételi kísérlete után, IV. Károly királyt és Zita királynét ellenségeink, mindenféle Horthy kormányzó úrnak címzett; országunkat további támadásokkal fenyegetve, mélyebb megszállást is kilátásba helyezve, az antant utasítására a kormányerők katonái fogságba ejtették. A Tihanyi Apátságban helyezték el őket, innen október 31-én egy francia ezredes autóján az aszófői vasútállomásra szállították a királyi párt, ahol antant és magyar tisztek kíséretében vonatra szálltak. A vonat november 1-jén reggelre érkezett Bajára, illetve a Duna hídján átérve a bajai oldalra. A katonák kordont vontak és lépcsőt vágtak a töltés oldalba, lent a Dunán már két angol monitor a Glowworm és a Lady Bird várta IV. Károly királyt és Zita királynét. A királyi pár, Kánia követ, gróf Eszterházy Ferenc (a zeneszerző), Boroviczény Ágnes, egy-egy angol, francia és olasz ezredes a kétoldalt sorfalat álló katonák között lejöttek a lépcsőn. IV. Károly tisztelgett a katonáknak.

A pillanatok alatt összegyűlt embereket a katonák nem engedték közelre, csak néma csendben várakozhattak a kordonon túl. Mikor a királyi pár a hajó hídjához érkezett, a töltésről, két kisgyermek ajkáról kiáltás hangzott fel: – Éljen a király! Őfelsége egy pillanatra megállt, visszafordult és elmosolyodott, kezével barátságosan integetett a vakmerő kis parasztgyerek felé. Királyunk ekkor ért a magyar part szélére, lába magyar földön ekkor lépett utolsót, utoljára állt szemben magyar katonával, aki ajkát alig mozgatva suttogta: – Isten hozza vissza, Felség!

A király még egyszer ránézett a katonára és sapkájához emelte kesztyűs kezét.

Vajon szabad ez a föld? Szabad ez a nemzet? A katona sötét magyar szemét elfutotta a nedvesség, nem sütötte le, meg sem rebbent a pillája, csak könnyben úszott, sötéten ragyogott, mint a Kelet drágaköve.

A Glowworm fedélzetéről matrózok siettek a hídfőhöz, hogy az uralkodót a hajóra vigyék. Károly király (magyar tábornoki egyenruhában, de kard nélkül) és Zita királyné egy korlát nélküli pallón tették meg a száműzetésbe vezető utolsó lépéseket. A dunántúli oldalon nagy lárma támadt. Újságírók érkeztek, akik révészért kiabálva igyekeztek átjutni a bajai oldalra.

Közben különvonat érkezett a bajai hídfőhöz, melyből Schioppa pápai nuncius szállt ki, aki még háromnegyed órát tartózkodott a királynál. Távozása után a két hajó felszedte horgonyát, és elindultak dél felé.

A királybúcsú emlékét különös kegyelettel ápolják Baján. A lépcsőket, melyeken a királyi pár lejött, Károly-lépcsőknek nevezték el, fenyőkkel vették körül és emlékművet is állítottak, melynek emlékkövén a következő szöveg áll: „IV. Károly Magyarország Felkent Apostoli Királya e helyről hagyta el hazáját és szállt hajóra, hogy az ellenség számkivetésbe vigye őt. Erről emlékezvén magyarok tanuljátok meg jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek.”


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás