Mindig a vonat az erősebb

2009.01.03 10:01    |    angelo  

Egy vallomással kezdem mondandómat, én bizony nemigen szoktam lassítani vasúti átjárók előtt, ha a terep kellő távolságra belátható. Mentségemre legyen, több mint egy évtizedig abból éltem, szó szerint, hogy jól ismertem a vasúti járművek fékezési, mozgási tulajdonságait (járóművek, ahogy egy kedves, öreg tanárom szokta volt mondani, szándékosan régies formában).

Viszont sosem megyek át tiloson, fehér lámpáknál is csak akkor lazáskodok, ha legalább 500 százalékig biztos vagyok a dolgomban, hogy nem jön semmi a síneken. És ez nem túlzás.

Keveset értek a biztosító berendezésekhez, azt viszont tudom, hogy elvileg előfordulhat az az eset, amikor a villogó fehér fény megmaradhat, annak ellenére, hogy jön jármű, főleg, ha az kisebb súlyú. Épp ezért a fehér fények nem jeleznek szabadot, csak a figyelmünk felkeltésére vannak, és jól körül kell nézni mindig, mielőtt a sínekre hajtunk.

Megszűnnek a környékbeli fénysorompók”

– 49-dik számunkban olvashatták a fenti című hírt, amelyhez kis kiegészítésként, még inkább gondolkodásra késztetésként szeretnék néhány dolgot fűzni. A hír a megnövekvő balesetveszélyre hívja fel figyelmünket. Vajon tényleg megnő a veszély?

Egyáltalán nem a vasút hőskorára jellemző a módszer, ahogy az átjárókat védeni fogják. Teljesen mai, iparvágányoknál alkalmazzák, persze vannak, akik soha nem találkozhattak ilyennel (élőben én sem), mert bizonyos helyeken nem jellemző; és a töredékére csökkent vasúti szállítást ne is említsem okként. Húsz éve ilyen vágányok még keresztbe-kasul szelték Budapestet.

Jól ismerhetjük viszont a jelzőőröket a közúton, a várostól északra még jó darabig találkozhatunk is velük; és ugye senki sem hiszi, hogy kőkorszaki a módszer.

Semmivel sem veszélytelenebb hely az országút, sőt, sokkal rosszabb, a statisztikák szerint is. A vasúti átjáróban épeszű ember tudja, a vonat az erősebb. Ilyen egyszerű!

A közúton ellenben sok őrült rohangál, még többen, akik nem tudnak vezetni. Hány olyan arcot láttam már, amelyikről lerítt, hogy az adott helyzetben fogalma sincs, mit kéne tenni! Csak mered maga elé, mint pár napja egy idősebb úr, se hall, se lát. (Az orvosa, aki meghosszabbítja a jogsiját, vajon gondol-e a halálra, amit megidéz?)

És láttam már Trabantot, amit papírzsebkendőként tépett darabokra a vonat, persze nem a kis „Piroska”. A benne ülő fiatal párral és két apró gyerekkel együtt. A sofőr annyira sietett valahová, hogy a tilos előtt álldogáló 4-5 kocsit kikerülve akart célba érni. Kb. ötszáz tonna, százhússzal repesztő acél akadályozta meg. Jó, hogy csak később mentem arra.

De a szemem előtt is történt ilyesmi, a hölgyike (kis illegő-billegő púder-köröm-lakk-kilószemfesték jelenség) megállt néhány autó mögött a sorban, épp előttünk; majd úgy gondolta, ez a sok buta csak várjon, ő biz' átmegy a piroson; kiügyeskedte magát, és elhúzott. A mozdonyvezető meg dudált, mint egy őrült. Vagy mégse ő volt az? Épp mozdonyról láttam, amint egy lovaskocsi, két atyafival a bakon, se jobbra, se balra tekintve behajt elénk. Tudtam, hogy átérnek, hacsak meg nem állnak kissé politizálni, de nem volt épp kellemes érzés.

Nos, miért is szüntetik meg a fénysorompókat? Az üzemeltetés nem kevés pénz, hogy mennyi pontosan, azt sajnos nem sikerült megtudnom. Növeli a költségeket – egyes források szerint ugyanannyival, mint az üzemeltetés – hogy ilyen helyeken különösen gyakori a „színesfém gyűjtés”, az akkumulátorok ellopása. Meghibásodás esetén 12 órán belül ki kell javítani, tehát éjjel-nappal ügyeletben kell állni, ez is szép összeg lehet, ráadásul elég bosszantó, ha sötét fénysorompó akadályozza az utunkat ott, ahol a madár se jár, nemhogy vonat.

A MÁV hálózatán hatezer útátjáró található, ezek felénél van valamilyen biztosító berendezés. Többnyire ott nincs, ahol nem indokolt, szántóföld közepén, ahol napi néhány jármű kel át átlagosan. De ahol hetente egy vonat jár, ott is luxus lenne.

Végezetül néhány igencsak tanulságos statisztikai adat és forrás:

2008 első félévében gyalogosan(!) vagy biciklivel 73-an fejezték be életüket a sínek között – nem átjáróban.

Jól működő fénysorompó mellett 34 gázolás történt, többnyire valószínűleg kiugrottak az autókból, mert „csak” 11-en haltak meg. Huszonegy személygépkocsi, hat teherautó, egy traktor és egy mentő járt pórul az átjáróban, valamint két biciklis és három gyalogos.

Két esetben (gondolom kisebb súrolás lehetett) a vétkes elhajtott a helyszínről!

Rosszul működő fénysorompó melletti balesetről nincs információm.

Nem biztosított átjáróban ezzel szemben mindössze 8(!) baleset történt, senki sem halt meg.

Valószínűleg ezek az adatok is jól alátámasztják azt a máshonnan származó statisztikai eredményt, hogy az átjáróban bekövetkezett balesetek majdnem száz százalékát az emberi figyelmetlenség vagy a közlekedési szabályok megsértése okozta, hiába volt fénysorompó.

Forrás:

http://www.casb.hu/vasuti_kozlekedes/hir.htm

http://www.magyar-birosagoklapja.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=44501

és még:

http://www.sg.hu/cikkek/55657/atadtak_az_elso_magyarorszagi_elektronikus_fenysorompot


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás