A yucca pálma

2016.01.18 12:49    |    Pavelkó Gizella  

Csendes volt már az utca, amikor a Hölgy hazafelé sétált. A nagy nyüzsgést valami különös dolog lelassította, mintha a világ önmagától, parancs nélkül tartana tiszteletben valamit.

Az a néhány ember, aki az utcán járt, nyugodt léptekkel, szép ruhába öltözve, csendesen, szinte meghitten beszélgetve igyekezett – szemmel láthatóan örömmel – a célja felé.

A Hölgy is kényelmesen sétált – bár öröm, meghittség nem volt az arcán. Mindent elintézett, mindennel elkészült, minden feladatot, célt teljesített, mielőtt megtörtént az év végi zárás. Nagy hajtás volt persze, de sikerült. Igen. Jó tudni, hogy most is a sikeresek közé tartozik. Szép dicséretek – persze anyagi elismerés is. Ez volt az év végi záró ünnepségen. Utána jó nagy buli, ahogy minden évben. Most következik a kikapcsolódás, az igazi pihenés.

Mindent előkészített az ünnepekre, úgy, ahogyan kell: vásárolt egy csomó ételt, persze nem sült pulykát meg libát, vagy töltött káposztát – hogy azután hetekig koplaljon a fölös kilók miatt. Csak rendesen, mindent mértékkel.

Jó meleg volt a lakásban, kényelmes meleg. És szép is volt a lakás, nagyon szép. Minden a helyén, minden elegánsan sugározta a harmóniát. Valami azonban hiányzott. Talán a zaj az utcáról? Mintha zavarta volna a kintről áradó szinte meghittnek tűnő csend.

Anyjával itt éltek hosszú évek óta. Kicsi volt még, amikor szülei elváltak. Egy ideig gyakran járt apjához: szeretett nála, örömmel játszott azokkal a gyerekekkel, nagyokat hancúroztak, rosszalkodtak, és mindig finom kalácsok, sütemények voltak ebéd után. Néha ott is aludt, ilyenkor apja „fejből” mondott mesét, nem mesekönyvből.

De Anyja mindig szomorú volt, amikor hazaért a látogatások után. És mindig megsajnálta, mert tényleg nagyon sokat dolgozott, hogy mindenük meglegyen. Úgy érezte, igaza van Anyjának, amikor azt mondja, hogy jó nekik kettesben, nem kell más családtag. Így lassan elmaradtak a látogatások, találkozások apjával és a gyerekekkel. Magukban éltek, szépen gyarapodtak, mindenük megvolt. Amikor felnőtt, újra csak magukban éltek, hiszen tanulni kellett, majd karriert építeni, nem volt idő semmi másra. Meg jól el voltak kettesben, ahogyan Anyja gyakran mondogatta.

Egy időben, amikor gyalog sétált hazafelé, Anyját többször látta a játszótéren ott, ahol a nagymamák üldögéltek és vigyázták az unokáik önfeledt játékát. Néha célzást tett rá az Anyja: hogy talán egy kisgyerek – az nagyon kellene. Ő szívesen nevelgetné, nem kellene azért a munkát otthagyni! De a Hölgy határozott volt: még nincs itt az ideje. Aztán az idő telt, Anyja korosodott, már nem említette az unoka dolgát. A városban élt Marika néni, Anyjának legkisebb húga, neki négy unokája volt. Gyakran meglátogatták őket. De azután az unokák elköltöztek, Marika néni meg egy nagyon szép, kényelmes otthon lakója lett. Karácsonykor, Anyjával együtt a Hölgy is mindig meglátogatta Marika nénit.

Hát így éltek. Anyja mindent megkapott, ami egy idős ember kényelmét szolgálja: békességet, nyugalmat, jómódot, és amikor beteg lett, otthon ápolta saját betegápolója az utolsó napjáig.

Már megszokta a Hölgy, hogy egyedül van.

De valahogy ez a mai csönd, ez valahogy más volt. Valami hiányzott. Talán a karácsonyfa, meg a karácsonyi illatok. Mindig az Anyja készítette elő ezeket a dolgokat. Neki eszébe sem jutott az év végi hajtás közepette. Üldögélt a csöndes félhomályban, gondolatai kissé zavarodottak voltak: csak nem áll be ő is a sorba! Hogy karácsonykor fenyőillat, meg gyertyafény kell a lakásba, és halkan szóljon a „Mennyből az angyal” megnyugtató dallama! Pedig náluk így volt minden évben. És minden évben úgy érezte ilyenkor, hogy milyen szerencsés, milyen jó, hogy neki ilyen csodálatos otthona van!

Először kicsit majdnem szégyenkezett, hogy az érzelmei ennyire felülkerekedtek rajta. Azután lassan végiggondolta, mit is tehetne. Eszébe jutott az a kis virágbolt a sarkon. Az szinte mindig nyitva van. Lehet hogy most, Szenteste is? Lehet, hogy vannak még karácsonyi díszek és lehet, hogy van még fenyőfa is?

Mindenesetre fölöltözött – csak úgy kényelmesen, szinte otthoniasan –, és elsétált a bolt felé.

Nyitva volt.

A pult mögött az Eladó már nem volt fiatal, talán olyan korú, mint az Anyja. Kicsit meg is lepődött, hogy ezt eddig észre sem vette, pedig többször is vásárolt nála.

Igen, voltak még karácsonyi díszek, bár nem túl szépek, de lehetett választani. Fenyőfa, az nem volt. Még szobafenyő sem. Kicsit tanácstalan volt, mit is lehetne tenni?

Az Eladó türelmesen várt, nem akarta megzavarni a gondolatmenetet, nyugodtan, természetes hangon megkérdezte:

– Ugye nincs fenyőfája?

– Nincs – felelte a Hölgy, majdnem kislányos hangon –, mindig Anyám intézte ezeket a dolgokat.

Az Eladó kicsit hátrafordult, majd egy gondolatnyi idő után szétnézett az üzletben a körülötte levő virágok között. Első látásra semmit sem talált, amire karácsonyi díszt lehetne akasztani. Aztán újra végigvizsgálgatta a növényeket, miközben érezte, hogy a Hölgy mindenképpen tőle várja a megoldást.

– Nézze csak! Ez egy szép yucca pálma. Rátesszük a díszeket és meglátjuk, mit mutat!

Nem volt karácsonyfa, valóban nem, de mégis más lett a lakás egy pillanat alatt, amikor a feldíszített yucca pálma mellett meggyújtotta a csillagszórót, a gyertyákat, bekapcsolta a karácsonyi zenét. A sütőbe almát tett, bőségesen megszórta fahéjjal, ahogyan az Eladó mondta. És illatos volt az otthona, mint azokon a karácsony estéken, amikor Anyja még vele volt.

Másnap délelőtt felhívott néhány éttermet, hol kaphatna karácsonyi pulykát ebédre.

Aztán szépen felöltözött, elindult az étterembe, ahol becsomagoltatta a két adag hibátlan karácsonyi életsort, és elindult Marika nénihez. Időben érkezett, ebéd előtt. Marika néni egyedül feküdt a betegszobában, a nővér lábujjhegyen járkált körülötte.

Lassan, fáradtan nyitotta ki fénytelen szemét, de amikor megismerte a kedves látogatót, halvány mosoly futott át az arcán.

– Ebédet hoztam Marika néni – mondta a Hölgy, – finom levest, pulykát és bejglit, hogy együtt ebédeljünk.

Marika néni megint mosolygott. Keze óvatosan megsimogatta a Hölgy kezét.

– Csak egy kis karácsonyi díszt, azt szeretnék a szobámba kislányom – mondta csöndesen és újra behunyta a szemét.

Ült még néhány percet az ágy mellett, majd amikor látta, hogy Marika néni újra elszenderül, lábujjhegyen kisétált a szobából.

A virágbolt most is nyitva volt. Mosolygott az Eladó, amikor ismét meglátta. Lassan elindult a beszélgetés: hogy az Eladó úgyis egyedül lenne otthon, virágra meg mindig szüksége van valakinek. A Hölgy köszönte az esti jó tanácsokat az almával, hamar megtalálták a yucca fát, hamar a díszeket is, meg az illatos karácsonyi gyertyát. Örült az Eladó. Tényleg nem hiába nyitotta ki a boltot, valakinek ismét sikerült örömet szereznie.

Mikorra visszaért, már nem mehetett be Marika nénihez a szobába.

Tanácstalanul toporgott néhány percig a csöndes folyosón, majd elindult a nővérek szobája felé.

– Egy kicsi segítséget kérnék – mondta szinte alázatosan.

– Odaadnám valakinek ezt a feldíszített karácsonyi pálmát. Olyannak, aki vágyna rá, de nem kaphatott karácsonyra még egy díszített ágat sem.

– Találunk neki gazdát, akinek örömet jelent majd. – mondta a nővér, és hálásan mosolyogva átvette a pálmát a Hölgy kezéből.

Utóirat:

Ne gondold, Kedves Olvasó, hogy a történet CSAK a képzelet szüleménye.

Egyszer, úgy tíz évvel ezelőtt egy decemberi szombaton, éppen ledolgoztuk a „két ünnep” közötti munkanapot. Olyan volt ez, mint a szombati munkanap: nem sokat érő, de a feladatot végre kellett hajtani.

Talán éppen ezért, hogy egy kicsit könnyebben túl legyünk rajta, mókásra vették a feladatunkat: hogyan kell az oda nem illő terméket, az oda nem illő alkalomra eladni.

Ez volt a yucca pálma, amit karácsonyfa helyett kellet rásózni a vevőre, akinek már nem jutott fenyőfa.

Judit kolléganőm nekem, a szerepem szerint elfoglalt üzletasszonynak
„adta el ” a pálmát.

Az a délelőtt volt egész évünk legjobb munkanapja, úgy is mondhatnám: magasan vitte a pálmát.

Akkor, tíz évvel ezelőtt a fantázia szüleménye, hihetetlen, abszurd gondolat volt a karácsonyi yucca.

Most 2015-ben, ha utóirat nélkül olvasod, nem biztos, hogy a yucca-karácsonyfa okozza a meglepetést.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás