www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Mi a határa a toleranciának?

2009.10.16 22:51 | Dr. Csábi Bettina

Bár életmód rovatom van, de mint szülő, nem tudtam elmenni a közelmúlt eseményei mellett, így remélem, nem bánják kedves Olvasóim, ha egy kissé elkanyarodok a megszokott kerékvágástól.

Mi a határa a toleranciának? A szenvedélybetegek tönkreteszik családjuk életét, a melegfelvonulás megbotránkoztatja a társadalom egy részét, tizenéves gyerekek dohányoznak és buliznak hajnalig.

„Zsuzsa ikrei drogfüggőnek születtek” – olvastam az egyik bulvárlapban. A hatályos magyar jog szerint a kábítószerfüggőt nem büntetni, hanem gyógyítani kell. Büntethetőséget kizáró körülmény, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget megelőző, vagy gyógyító kezelésben részesült. Sőt, a törvényhozó még ezen is túlment: büntethetőséget megszüntető körülménynek tekinti a kezelésben részvételt még a kábítószer fogyasztásával összefüggő – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – bűncselekmény esetében is.

Meglátásom szerint mindenkinek van szabad belátása abban, hogy elkezd-e egy olyan életformát, aminek következtében szenvedélybeteggé válik. Meddig tart az egyén, és hol kezdődik a társadalom felelőssége? Az említett ikrek drogfüggőként kezdik az életüket, de hogy milyen egyéb egészségkárosodásuk van, azt még nem tudni. Véleményem szerint először a 18 év alattiak körében kellene szigorúbb szabályokat bevezetni. Múlt pénteken reggel fél 6-kor épp futottam, amikor tizenévesek tántorogtak haza az utcán. Ott kellene, hogy kezdődjön minden, hogy 18 év alatt csak felnőtt felügyelettel lehessen szórakozóhelyen, vagy utcán tartózkodni este 10 után. Ha nem így van, a szülő, illetve gondviselő felelősségét állapítsák meg. Ha már gyermekkorban ezt az életmódot élik, mi lesz később?

A magyar lakosság egészségtudatossága egyébként is alacsony, fontos lenne egy olyan egészségtudatos kommunikáció, ami ráébresztene arra, hogy „az egészség érték”. De miért éljen egészséges életet, honnan és kitől tanulja meg az a gyerek, akinek a szülei sem tornáznak, nem figyelnek oda arra, hogy mit eszik a gyerekük, nem mutatnak olyan mintát, amit követve aztán egészséges felnőtt válhat belőle?

A héten lesz ikerlányaim második születésnapja. Bölcs előrelátással napok óta hinti a „nagyobbik” a bölcsiben, hogy ajándékot fognak kapni, és tortájuk is lesz gyertyákkal. Soha nem lehet tudni ugye, ki érti meg a célzást…

Édesapjukkal sokat törtük a fejünket, mit adhatunk nekik, ami maradandó, amit nem lehet eltörni, megunni, elfeledkezni róla. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy olyan élményeket adunk nekik, amik örökre meghatározzák létüket. Megrendeltük első színházbérletüket a „Kukori és Kotkoda”, a „Rémusz bácsi meséi”, és hasonló klasszikusokra. Emellett, kicsit megelőlegezve a szülinapot, táncedzésre kezdtek járni. Beszereztük a kellékeiket hozzá. Táncos cipő, pörgős szoknya, blúz. Az első alkalom a felejthető kategóriába tartozott, nevezzük inkább ismerkedésnek. Másodjára már beálltak, én mögöttük, és próbáltam irányítani mozdulataikat a kacsatáncra. Aztán időről-időre megpróbáltam otthagyni őket, vegyülni a többi szülővel, de átlag félpercenként megkerestek a szemükkel, és visszaparancsoltak a táncparkettre. Négyszemközt bevallom, kényelmetlenül éreztem magam, hogy míg a többi gyerek követi az instrukciókat, az enyémek saját elképzelésük szerint szaladgálnak, táncolnak, játszanak. Tudom, hogy a többiek hozzájuk képest már komoly, 4-5 éves óvodások, de azért örültem volna, ha legalább néha beállnak a körbe. Amikor viszont a mozgásfejlesztő gyakorlatokra, a bukfencre és társaira került a sor, letornáztak mindenkit a szőnyegről, uralták a terepet. Akkor azért kell velük lennem, hogy másnak is jusson hely a tornaszőnyegen. Bevallom, az egyórás foglalkozásokon jobban elfáradok, mint egy bokszmeccsen. Viszont a hét hátralévő részében megvan a téma.
„Táncolni járok. Jó”. És titokban örülök, hogy olyan ajándékot kaptak, amit minden gyereknek meg kellene kapnia. A mozgás szeretetét.