Tizenhárom győzelmet aratott a Szakmár a „megyekettő” Déli csoportjában az ősz tizenhat fordulója során, amivel ezüstérmes helyről várhatja a tavaszi folytatást. A 81 százalékos csapatteljesítmény önmagáért beszél, de a második legtöbb gólt szerezte és a második legkevesebbet is kapta az András Gábor vezette együttes.

2. Szakmár

16 13 – 3 43-22 39

Az ősz történéseiről, az elért eredményről faggattuk az edzőt, arra kérve, hogy értékelje csapata első félévi produktumát.

– Az idei bajnokságra a vezetőség az első öt hely valamelyikének megszerzését tűzte célként a csapat elé. A nyári átigazolási időszakban nem távozott senki a keretből, viszont Lakatos Miklós, Mádi Lajos és szezon közben Markella Balázs is abbahagyta a játékot. Érkezett viszont Kalló Péter Hartáról, Szigeti Tamás Gödöllőről és Tóth Zoltán Bátyáról.

A felkészülést július 15-én kezdtük meg heti 3-4 edzéssel és a hétvégeken egy vagy két edzőmeccsel. A nyári edzéslátogatás megfelelő volt a nyaralások ellenére is, köszönhetően annak, hogy jó társaság alakult ki, mindenki nagy kedvvel látogatta a foglalkozásokat. A lejátszott találkozókból nehezen lehetett megállapítani, hogy hol is tart a csapat, mivel ki tudtunk kapni 2-0-s vezetésről a gyengécske Madocsától, viszont 3-3-s döntetlent játszottunk például az NB III-as Szekszárddal.

Augusztus 17-én elérkezett az első bajnoki, ahol az előző bajnokság tavaszi bajnokával a Nagybaracskával csaptunk össze. A fiatal játékosállományú baracskai legények kétszer is vezettek, de az utolsó percben lőtt góllal végül is sikerült kihasználni az emberelőnyünket és nyertünk 3-2-re. A következő fordulóban a Katymár érkezett hozzánk. A csapat az előző napi Falunap fáradalmait nem tudta megfelelően kipihenni, de a helyzeteinket sem tudtuk kihasználni és kaptunk két elkerülhető gólt is. A végén sikerült szépíteni, de kikaptunk 2-1-re. Sajnos az egyedüli kapusunkat Zsinka Ottót is kiállították, így már érthető, hogy többet vesztettünk három pontnál. Ráadásul következő vasárnap a tavalyi bajnok Szeremléhez utazhatunk, ahol ritka rossz talajú pálya várt ránk. A szívemre hallgattam, amikor az ifi kapusunkat állítottam a háló elé, mint kiderült ez hiba volt. Az első gólban vastagon benne volt, a 30. percben pedig 11-est érően szabálytalankodott, amiért kiállították. A büntetőt belőtték és már 3-0-ra vezettek úgy, hogy közben csupán négyszer jutottak el a kapunkig. Emberhátrányban szépítettünk, sőt a második félidőben beszorítottuk őket, de az egyenlítéshez ez már kevés volt. A két vereség után jött hozzánk az újonc Gara, ellenük ha nehezen is, de győztünk 2-1-re. Következett az addig százszázalékos Kelebia idegenben, ahol nagyot fociztunk, mégis kikaptunk. Az első játékrészben 4-5 góllal kellett volna vezetnünk, ehelyett 1-1 volt az állás. Amíg mi a győzelem reményében tovább támadtunk és a helyzeteinket rendre kihagytuk, addig a meccs vége felé kontrákból két gólt is kaptunk. Nem érdemeltünk vereséget, de ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni. Szeptember utolsó vasárnapján az Érsekcsanádot fogadtuk és a bajai fiatalokkal megtűzdelt csikócsapat ellen magabiztos 2-0-s győzelmet arattunk. Aztán ismét hazai környezetben a Felsőszentiván következett. Ez volt a szezon első olyan meccse, hogy végre berúgtuk a helyzeteink felét, így 5-1-es diadal lett a vége, ahol még a kapusunk „Zsizsi” is betalált 11-esből. Október 12-én az ősz egyik legjobban várt idegenbeli mérkőzése következett a Hajós ellen. A szomszédvári rangadón az utolsó pillanatokban szerzett góllal megvertük a Hajóst 2-1-re. Hátrányból fordítva, a második félidőben ellentmondást nem tűrően játszottunk és fontos győzelmet arattunk a dobogóra esélyes vetélytársunk ellen. A gyengécske Bajaszentistván következett a sorban, akik ellen szintén kihagytunk egy tucat helyzetet, de végül kínkeservesen 1-0-ra legyőztük őket. Ismét bebizonyosodott, hogy a kötelező győzelmek a legnehezebbek. Ezután jött az ősz másik legjobban várt meccse az örök rivális Császártöltés otthonában. Az ellenfél számára a legfájóbb módon, már a 19. másodpercben, és ráadásul ritkán látható öngóllal vezetést szereztünk, amit megtartottunk a végéig. Megmutattuk, hogy tudunk fegyelmezetten játszani, így nem csoda, hogy helyzete sem volt a hazaiaknak.

Távollétemben utazott a gárda a tavaly még „megyeegyes” Bácsbokod pályájára. Itt ismét sikerült bebizonyítani, hogy csapat vagyunk a javából és nem volt véletlen az előző heti töltésiek elleni győzelem sem. A 30. percben már 3-0-ra vezetett a Bokod, de megfordítottuk 4-3-ra a mérkőzést úgy, hogy Zsinka 3-3-s állásnál 11-est hárított. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem Dobler Robinak a segítséget távollétemben a kispadon, sőt mindazt, amit a csapatért dolgozott az ősz során. Aztán jött a mumusunknak számító Sükösd elleni meccs, ahol nagyon kemény ütközetben, de 1-0-ra lehívtuk a pontokat.

Ezt követően Mélykútra látogattunk egy nagyon erős péntek esti „csapatösszetartás” után, melynek eredményeként az ősz legjobb játékával simán nyertünk 6-1-re. Rá egy hétre egy félidő alatt elintéztük a Csávolyt, mivel már 5-0-ra vezettünk, majd a másodikban kicsit visszavettünk a lendületből szurkolóink bánatára, így 6-2 lett a vége. A szezonzárón Fajszon gyűjtöttük be a tizenharmadik győzelmünket (4-2), megkoronázva ezzel őszi szereplésünket.

A 43 rúgott gólunkon 12 személy osztozott, a legjobb gólvadászaink a következők: Szalontai Attila 9, Gillich Róbert 8, Gubányi Ferenc 5 és jómagam 4 találattal. Az ősz folyamán több sérülés hátráltatta a csapat ütőképességét, melyek következtében Tóth Krisztiánt, Kovács Zoltánt és Gillich Róbertet meg is kellett műteni. A nehézségek dacára úgy gondolom remek félévet zártunk. Három ponttal vagyunk lemaradva a listavezető mögött a második helyen úgy, hogy a tavaszi rangadókat hazai pályán vívhatjuk. A csapatjátékon még van mit csiszolni, és ha a helyzetkihasználásunkon is tudunk javítani, no meg a védelmünk is olyan stabil lesz, mint az ősz közepétől, akkor a végelszámolásnál is elérhetjük a dobogó bármely fokát. A fiúknak gratulálok az elért eredményekhez, de szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették vagy jobbá tették a csapat munkáját és életét, akár anyagi, akár erkölcsi támogatást nyújtva. Külön megköszönöm a feleségek és barátnők megértését, azt, hogy tolerálták nekünk az edzéseken, a meccseken és néha az azokat követő „csapat-összetartó tréningeken” tőlük távol töltött időt, így ők is részesei a sikernek – fejezte be őszi visszatekintő értékelését András Gábor, a Szakmár KSE játékos-edzője.