A foktői Éjsólyom Íjász Szakosztály megkezdte idei évi versenyszerepléseit. Szinte minden hétvégén rendeznek a környékbeli és távolabbi íjászszakosztályok meghívásos versenyeket. Az elmúlt hétvégén a paksi Celőke Mezőföldi Íjász Egyesületen volt a sor, szombaton Alisca Tavaszi Extrém Kupa lesz Szekszárdon, majd áprilisban Csákvár és a frissen alakult Tolnai Tájak Íjász Egyesület mellett Komlón is rangos megmérettetésre kerül sor.

Ennyi szereplés után sokakban felmerülhet az igény, hogy megtudják, miről is szól ez a sportág, mire számíthat az, aki íjászkodásra adja a fejét. Ezért egy rövid összefoglalóval bemutatjuk ennek a hagyományőrző tevékenységnek a legfontosabb elemeit.

Mi is az íjászat maga?

Egy sport, ami rabul ejt, akár szabadidős tevékenységként, akár versenyszerűen űzöd. Szellemi sport, amihez nem pusztán nyers erő kell, hanem technikai felkészültség, okos taktika. Mindemellett, ha soha nem leszel a bajnokok sorában, akkor is nyertes vagy, hiszen szabadidődet gyönyörű környezetben, jó levegőn töltöd, kitűnő társaságban, barátok között.

Az íjászat gyakorlatilag a nyílvesszők íjjal való kilövését jelentő tevékenység. A történelem során a vadászat és a hadviselés volt a két legfontosabb alkalmazási területe, napjainkban sportként él tovább.

Az íj az egyik legrégibb összetett, távolra ható fegyver, amit az emberiség legalább 10.000 éve használ. Ilyen régiek ugyanis azok a spanyolországi Castellónban, franciaországi Lascauxban talált barlangrajzok, amelyek (többek között) íjászokat ábrázolnak. Az íjat eleinte feltételezhetően vadászatra használták, innen került át a fegyveres összecsapásokba. Mint a legfőbb lőfegyver, fokozatosan kiváltotta a hajító-lándzsát.

Az ókori civilizációk, perzsák, pártusok, szkíták, hunok, indiaiak, kínaiak hadseregeiben egyaránt fontos volt az íjászok szerepe. A nyílzápor különösen hatékony volt a nagy létszámú alakzatok ellen, az íjászok így gyakran döntő jelentőséggel bírtak a csatában. A lovasíjászat tovább tágította a fegyver alkalmazási körét a gyors mozgás lehetősége miatt. Apollónt, Odüsszeuszt és más mitikus hősöket is gyakran íjjal ábrázolják.

A kora középkor idején Nyugat-Európában az íjászatnak nem volt akkora szerepe a hadviselésben, mint az a népszerű legendákból kitűnik. Az íjászok gyakran a legrosszabbul fizetett katonák voltak, gyakorta egyszerűen a parasztokból verbuválták őket. Ez főleg az olcsó íjnak és nyílnak volt köszönhető, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel szemben mennyire drága volt egy „hivatásos” katona páncélja és kardja. Az íj ritkán döntötte el a csata kimenetelét, a nemesség „alsóbb-rendű fegyvernek” vagy játékszernek tekintette. Ezt a nézetet a magyarok számolták fel, akik széleskörűen használva az íjat, jelentős sikereket értek el hadjárataik során Nyugat- és Dél-Európában a 9. és 10. században.

A százéves háború idejére az angolok kitanulták az íjász egységek hatékony alkalmazását, ami harcászati fölényt biztosított számukra az angol hosszúíjaikkal. Az íjászok a szabad parasztság soraiból kerültek ki, és gyermekkoruktól kezdve gyakoroltak. Minden fiú a magasságához illő íjat kapott. Íjászversenyekkel lelkesítették az embereket a fejlődésre.

Csatában két vesszőt lőttek ki, az elsőt egy magas, a másodikat alacsonyabb röppályán. A két vessző egyszerre csapódott be két különböző szögből, igen megnehezítve így az ellene való védekezést. A páncéltörő nyílhegy megjelenése szintén fokozta a vesszők hatékonyságát.

A számszeríj, habár már korábban is létezett, szintén a középkorban terjedt el. Amíg egy íjász kiképzése évekig tartott, a számszeríj kezelését nagyon gyorsan el lehetett sajátítani. Ereje és hatékonysága megegyezett a hosszúíjéval. Legfőbb hátránya, hogy nehéz az újratöltése, ezért ritkábban lehetett vele lőni. A számszeríj közismert páncéltörő hatása erős visszatetszést keltett a kiváló páncélokat viselő nemesség körében, ezért a keresztények egymás közötti harcaiban használatát a második lateráni zsinat betiltotta.

Magyar íjászat

A honfoglaláskori (és annál is korábbi) magyarok a sztyeppei népekhez hasonlóan, életmódjukból fakadóan kiváló lovasíjászok voltak. Ezt tanúsítja az elhíresült középkori fohász is: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!”. Visszacsapó íjakat használtak. Az íjászat az államalapítás után sem tűnt el Magyarországról. Mindig is voltak könnyűlovas egységek, akik ezt a harcmodort folytatták, például a székelyek és kunok. Az íj egészen a végvári harcok idejéig használatban maradt, amikor a jászok egyik fegyvere volt.

Regino prümi apát írja évkönyvében a magyarokról (908): „…karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, melyeket olyan ügyesen lőnek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen védekezni alig lehet.”

Az íjak fajtái

Sokan és sokféle szempont alapján osztályozzák az íjakat. Forma szerint lehet botíj, ezen belül egyenes vagy trianguláris, lehet reflex íj, ezen belül merev szarvú vagy hajlékony reflexű. Anyag szerint lehet egynemű (az íjkar működésben résztvevő része egyféle anyagból áll, még akkor is, ha az anyag maga kompozit), vagy összetett. Technika szerint lehet egyszerű vagy áttételes, például „csigás”.

A versenyeken általában a következő kategóriák szerepelnek: történelmi, sztyeppei-nomád, long-bow, vadászreflex, bare-bow, olimpiai, csigás irányzékos, csigás szkópos, csigás irányzék nélkül, számszeríj, 10. egyéb, saját készítésű (primitív) íj.

Felszerelések

Ahhoz, hogy valaki hatékonyan íjászkodjon, néhány alapvető felszerelésre szüksége van. Kell természetesen egy számára megfelelő íj, az ehhez passzoló, felszerelt veszőkkel. Célszerű a tegez használata. Sokan alkalmazzák az alkarvédőt, tabet, ujjvédőt, csigás íjászok az oldógépet, a csuklószíjat is. Természetesen szükség van vesszőfogóra, 2 vagy 3 dimenziós célokra, lőlapokra.

Versenyek

Az íjászok számos versenyfajta között választhatnak. A pályaíjászat kijelölt sík területen, a meghatározott távokon felállított szabványméretű lőlapokra történő lövészet. Az adottságoktól és a részvevők számától függően a versenyzők egyszerre, vagy váltásokban lőnek. A teremíjászat ennek ősztől tavaszig űzött zárttéri változata.

A terepíjászat változatos természeti viszonyok között felállított táblákra való lövészetet jelent. Az egyes táblák között a csapatoknak rövidebb-hosszabb utat kell megtennie. A rendezés során a táblákat változatosan helyezik el, tehát kell felfelé és lefelé, illetve az előforduló akadályok miatt nehezített, sokszor kényelmetlen testhelyzetből lőni. A terepíjászat változata a 3D verseny. Ezen nem a szabványos lőlapra kell lőni, hanem háromdimenziós, állatformájú célalakokra.

A Clout-íjászat sík területen történik, a célt egy földbe bevert rúdra rögzített zászló jelzi. E körül öt koncentrikus kör van megjelölve, különböző átmérőkkel.

A Flight-íjászat tulajdonképpen távlövő verseny. A lővonal legalább 20 méter, a becsapódási terület pedig 200 méter széles. Az egész terület legalább 450 méter hosszú.

A futás-íjászat, és a sí-íjászat lényegében ugyanannak a számnak a nyári, illetve téli változata. Négy km-es pályán rendezik, a férfiak három, a nők és az ifik két kört teljesítenek. Minden körben négy vesszőt lőnek ki 20 méterről. A terepfutás (vagy sífutás) és az íjászat összevont eredménye számít.

A lovasíjászat az ősi magyar, illetve ázsiai lovasíjász népek harci hagyományait felelevenítő sport. Kialakulása Kassai Lajos nevéhez köthető, aki régészeti ásatásokon talált leletekből rekonstruálta a I-XII. századi lovasnépek íjait, majd a gyakorlatban is kipróbálta azokat. Ezt követően kidolgozta a lovas íjászat teljes szabályrendszerét, szervezeti felépítését és bemutatókon, versenyeken azóta is rendületlenül népszerűsíti a sportágat. Kassai oktatott már kanadai, amerikai, de még indián lovasíjászokat is.

A sportág központja Kaposmérő. Itt került kidolgozásra racionális alapokon a verseny szisztémája, edzéselmélete, módszertana. Természetesen ezen a rendszeren kívül is sokan íjászkodnak, de a lovas-íjászat mint sport, hazánkból, Kassai Lajostól indult világhódító útjára. Ma már szerte Európából, Amerikából érkeznek tanítványok. Határainkon túl a külföldön élő magyarok körében, illetve Németországban, Angliában és Amerikában is egyre népszerűbb.

A lovasíjászat lényege, hogy egy 90 méter hosszú, egyenes pályán vágtatva, célzott lövéseket kell leadni előre, oldalra, majd hátrafelé, a nyeregből visszafordulva, a féltáv vonalában, a pályától mintegy kilenc méterre elhelyezett céltáblákra. Egy futam 18 másodpercig tarthat maximum (ennyi idő alatt legalább három lövést „illik” kivitelezni), a megspórolt másodpercek és az elért találatok pontot érnek. Egy verseny kilenc futamból áll.

A vágtató lovon történő egyensúlyozáson kívül fontos tényező, hogy a versenyzőnek minél rövidebb idő alatt tudnia kell egy nyílvesszőt elővenni, betölteni, és kilőni. (Kassai Lajos másfél éve világrekordot állított fel: váltott lovakkal, tizenkét óra alatt 323-szor lovagolta végig a lovasíjász-pályát, alkalmanként átlagosan kilenc nyílvesszőt juttatva célba. Csaknem háromezerszer feszítette meg íját, és összesen több mint hétezer pontot ért el.)

A lovasíjászat által megkövetelt lövésmód alapjaiban különbözik a gyalogos lövészettől. A gyalogos lövész fix ponthoz húz, és célozva lő. Erre lovon nincs mód, hiszen ha több lövést akar leadni egymásután, akkor nem vesztegetheti az időt célzásra, másfelől a vágtató (gyakorlatilag minden irányban mozgó) ló hátán nincs is lehetősége a célzásra.

Remélem, a fenti rövid összefoglaló után sokaknak kedve támad kipróbálni ezt az igazán különleges sportot. Szerencsére itt a térségben egyre nagyobb körben csatlakoznak az íjászok mind bővülő táborához. A Foktői Sportegyesület szakosztályaként már működik az íjászat. Itt lehetőség van az egyre népszerűbb sportág kipróbálására, edzéseken és versenyeken való részvételre. Ezzel kapcsolatban minden lényeges információ elérhető a www.ejsolyom.hu oldalon.

„Ezennel elrendeljük, hogy London város minden egészséges lakója szabadidejében és ünnepnapokon az íj használatát tanulja meg, és gyakorolja az íjászat művészetét. Ezenkívül megparancsoljuk, hogy a labdarúgás, kézilabda, kőhajítás, kakasviadal és más haszontalan játékok nem űzhetők„.

(III. Edward 1369-ben kelt rendeletéből)

Összeállította:

Mezey Gabriella