www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Utazás a múltban

„Kellett egy ember…”

2010.12.11 10:05 | Cs.L.

A kalocsai „birkózópápa”

Kevés olyan személyisége van Kalocsa sporttörténetének, aki egy-egy sportág fejlődésében olyan meghatározó szerepet töltött be, mint Deák „Dixi” Ferenc, aki a kalocsai labdarúgás, de különösen a birkózás felvirágoztatásában, országos sikerre vitelében, az utánpótlás nevelésében múlhatatlan érdemeket szerzett. Amikor dr. Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke átnyújtotta Török Ferenc polgármesternek a megtisztelő oklevelet arról, hogy Kalocsa „A Birkózás Városa”, kimondatlanul is megemlékezett a nagyszerű sportemberről, mint ahogy ezt tették tanítványai, Fejes László és Bende István, valamint a KSE elnöke, Kőszegi Ferenc is nyilatkozataikban. Deák Ferenc élettörténetét és portréját fia, a „Kisdixi” segítségével rajzoljuk meg, így emlékezve a kalocsai „birkózópápára”. (Az első két részt előző számunkban olvashatták.)

3. Feljutottunk az NB II-be

Most vissza szeretnék kanyarodni a történetnek ahhoz a fejezetéhez, amikor a város történetében először és eleddig egyetlen alkalommal édesapám vezetésével feljutottunk az NB II-be. Az előbb már felsorolt kalocsai birkózók mellé a honvéd sportzászlóalj igazolt birkózókat (Fodor, Kiss, Nyúl) Később Bende Dodival és vidéki versenyzőkkel (Fejes, Furcsa, Kiss – Túrkeve –, Felföldi, Risai) megerősítve. Tíz évig volt II. osztályú csapat, egyszer feljutott az első osztályba is. Ez volt a hőskor. Aki része volt a Guriga-udvaros (ma Ifjúsági Ház), a „Maki” (Makarenkó Művelődési Ház (ma Porcelánfestő), majd a Foktői úti laktanya ebédlőjében megrendezett birkózóőrületnek, az büszke volt a város fiaira.

Az igaz, hogy ehhez kellett egy ember. A mondás szerint egy fecske nem csinál nyarat, apám akkor is csak egy fecske volt, még ha voltak segítői és támogatói. Ilyenek voltak id. Vattai László, id. Elek Tamás, Geri István tanácselnök, dr. Lakatos Lajos KAGE-vezérigazgató, aki az akkori Kinizsi vezetésével sokat hadakozott. Megbélyegezték, hogy a labdarúgás ellensége. Elvitatták tőle a labdarúgás szeretetét, pedig csak annyi támogatást kért az eredmények tükrében, mint a labdarúgás. Meg kell kérdezni Geri Pista bátyámtól, hogy mit kerestek a solti töltésen, amikor apám motorjával a havas úton lecsúsztak a töltésről…

Amikor véget ért a nagy II. osztályú menetelés és megszűnt a Szamuely SE, apám visszatért a KSE-hez. Mint Fejes Laci írja, apám mellett edzősködött. Apám belefáradt, a tűzifa-fűrészelő szakma, a család fenntartása egész embert kívánt. Látta, hogy helyét lelkes, a birkózást szerető ember veszi át, így befejezte az edzői munkát, de a birkózás iránt érzett szeretete a haláláig kitartott. Nem véletlen, hogy birkózói a vállukon vitték koporsóját a sírig.

Kitüntetései közül említésre méltó az Aranyoklevéllel kitüntetett Leventeoktató (1933), Kiváló Nevelő Munkáért (1950), Kalocsa Város Sportdíja (posztumusz) 2003.

S íme, a kalocsai birkózó induló néhány sora:

Mikor a birkózó regiment
kivonul

A virág kivirul és a lány szíve
kigyúl

Mikor a birkózó regiment
sorban áll

Még az öreg Dixi is szalutál.

Ha végigmegy a főutcán egy
birkózógyerek

Megáll ott a forgalom és őt
nézi meg

Odafönn a jóisten is megáll és
nevet

Hisz ő teremtett jókedvében
gyúró gyereket.

Jelentős köze volt munkásságának és a birkózás érdekében végzett munkájának a mai birkózóterem felépítése, ahol a Szamuely SE után dolgozott. Köze volt Hamzók kezdeti eredményeihez is. Ha megtudná a város, hogy mi köze volt a Szakmunkásképző Intézet tornatermének felépítéséhez, arról talán Geri István akkori tanácselnököt kéne megkérdezni – mondta befejezésül „Kis-dixi”, aki számos emléket, dokumentumot őriz a kalocsai birkózóéletről és annak felejthetetlen alakjáról, mindenki Dixi bácsijáról.