Mint általában a sportegyesületeknél, a Méhecskéknél sem január elsején kezdődik az új év. Mint az egyesület elnökétől, Faragó Lászlótól megtudtuk, sokkal inkább az iskolai időszámítás a mérvadó, tekintettel a focisták életkorára.

– Öt-hat éves kortól foglalkozunk a focizni kívánó gyerekekkel, a felső határ a 14 éves kor. Az új sportév július közepén-végén kezdődik, majd az óvodák, iskolák beindulásával szeptember elejétől indult a nagyüzem – kezdte a sportvezető a beszélgetést, majd visszatekintett az előző esztendőre.

– Mint ahogy a Méhecskék működését korábban is egyfajta kettősség jellemezte, tavaly is ebbe futottunk bele. Elég sok szép eredményt értünk el, de sok gondunk is akadt. Például az infrastrukturális helyzet okozott problémát. Köztudott, hogy otthonunk, a Hunyadi pálya hosszú hónapokig víz alatt volt, így ott dolgozni nem tudtunk. Mára a természet jóvoltából viszonylag helyre állt a rend, mehet a munka. Természetesen próbálkoztunk több variációval új helyszínt illetően, de nem sikerült más megoldást találni. Visszatérve a tavalyi évre, elindultak csapataink a különböző korosztályos regionális bajnokságokban. Jól szerepeltek, hiszen az első háromban általában ott voltak. Itt jelentkezik a kettősség megint. A korábbi években U 13-as és U 15-ös csapataink az Országos Kiemelt Bajnokságokban szerepeltek, meg kell mondani, nem nagy sikerrel. Évek óta küzdünk egy kiemelt megyei bajnokság létrehozásáért, ez tavaly létrejött. A hozadéka az, hogy a korábban országos szinten küzdő, kevés sikerélményt elérő csapatok hasonló szakmai értéket képviselő bajnokságokban, kevesebbet utazva léphetnek pályára. Ez sajnos a szakmai stáb egy részében visszatetszést váltott ki, visszalépésnek érzik a múlthoz képest. A játékosállomány, illetve az edzésekhez való hozzáállás milyensége miatt nem tudtuk vállalni az országos porondon való szereplést. Amennyiben úgy a gyerekek, mint a szülők részéről pozitív változást látunk, ismét megpróbáljuk a magasabb szintet. Mindenképpen ezen dolgozik a két edző, az U 13-asoknál Pákolicz László, az U 16-osoknál pedig Balogh Tamás. Az idő mindenképpen bennünket igazol, hiszen ma már harmincon felül van azoknak a fiataloknak a száma, akik az ország valamelyik nagyobb egyesületébe kerültek, és ott viszonylag meghatározó szerepet töltöttek, töltenek be. És ami külön öröm, hogy elindultunk tizenpár éve ezzel a rendszerrel úgy, hogy tizenöt éven belül a kalocsai labdarúgás minden gondja megoldódik. Nos, ha kilátogatnak a kedves nézők a KFC meccseire, láthatják, hogy a felnőtt csapat jórészben, az ifi gárda pedig kizárólag Méhecskéknél nevelkedett labdarúgókból áll. A tizenöt év leteltéig van még két-három év, én bízom benne, hogy a felnőtt csapatot is gyakorlatilag Méhecskés labdarúgók fogják alkotni. Itt arra gondolok, hogy sok „kiöregedett” játékosunk aránylag kemény bajnokságban, erős csapatoknál töltik el a 14-18 év közötti kort, amit mi a különböző okok miatt nem tudunk áthidalni. Tehát jó alapokkal kemény képzésben tudnak részt venni, jó focisták kerülnek vissza, így jó meccseket fogunk látni Kalocsán.

– Mennyire jellemző, hogy a tehetségesebb gyerekeket „elszipkázzák” a nagyobb egyesületek?

– Ez nálunk nem jellemző, tehát nem a „szipkázás” a lényeg. Próbálunk úgy gazdálkodni a tehetségeinkkel, hogy ebből a kalocsai labdarúgás mindenképpen profitáljon, de főleg a gyerekek. Nem hagyjuk, hogy elkallódjanak, mert a csábítás az általában ezzel jár, inkább célzottan próbálunk szerződésekkel olyan nagy egyesületekhez kapcsolódni, ahová szívesen visszük játékosainkat. Megvannak a megfelelő kapcsolatok, létezik az oda-vissza kommunikáció, ránézve a gyerekek fejlődésére talán még bele is tudunk szólni, az ottani szakmai stábbal megbeszéljük a fejlődés stádiumait. Ennek is vannak már látványos eredményei, hiszen az U 16-os válogatottban debütált Rőthy Martin személyében egyik neveltünk, amire nagyon büszkék vagyunk. Martin tavaly a Vasas legjobb korosztályos játékosa címet érdemelte ki, a válogatottban pedig ő a csapatkapitány.

– Egyéb sikerekről is be tud számolni?

– Szerencsére igen. Nagyon büszkék vagyunk az újabb Diákolimpiai elsőségünkre, melyet 2002-es születésűek értek el. Edzőjükként több nevet is említhetek, hiszen Vén Gábor volt az edzőjük, az olimpiai sorozaton viszont Balogh Tamás vitte végig a csapatot, és még más kollégák munkája is benne van a szép sikerben. Az is öröm, hogy még mindig vannak gyerekeink, akik a különböző akadémiákon aránylag kiemelt szerepet kapnak. Ilyen a győri akadémián lévő Kollár Máté, vagy a Honvéd akadémiáján remélhetőleg szorgoskodó Faragó Barnabás. De az egyéb, nem akadémiai jellegű képzésben is, kiváltképp Pakson ott vannak gyerekeink, például Szalontai Tibi reményeink szerint bemutatkozik az NB II-es csapatban és megállja a helyét. Tehát összegezve úgy látom, hogy az eddigi munkánk lassan megkoronázódik, a tavalyi esztendő a bajok ellenére elég jól sikerült, és most szervezzük a következő évet.

Mint tudjuk, elfogadta az Országgyűlés és az EU a „70 százalékos törvényt”, tehát ennek értelmében a vállalkozások a társasági adójuk 70 százalékát fordíthatják a sportra, ez nagy lehetőség nemcsak a kalocsai labdarúgásnak, de Kalocsa város sportjának is. Az önkormányzattal és a látványsportok képviselőivel összefogva dolgozunk egy olyan rendszeren, hogy minél több pénzt tudjunk ebből a városba vonzani. Ennek fő eleme a sportiskola megvalósítása, amiről már évek óta beszélgetünk, és talán már lépések is történtek ez ügyben. Tehát amennyiben működni fog ez a támogatási rendszer, felgyorsulhat a folyamat, hogy Kalocsán sport célú általános- és középiskola jöjjön létre, ami pár éven belül nagy lökést adhat nemcsak Kalocsa labdarúgásának, hanem a város és környéke sportjának is.

Dolgozunk továbbá azon, hogy továbbra is tudjuk versenyeztetni a Méhecskék női csapatát, akikre az eredményektől függetlenül büszkék vagyunk. Kíváncsian várjuk az MLSZ versenykiírását, úgy hallottuk, nem fogadják el a félpályát, csak az egész pályát, és egész pályás bajnokságban nem hiszem, hogy tudunk versenyezni, de próbálkozunk, remélem, hogy meg tudjuk tartani a lányokat. Így ezzel a felállással, hogy lányok, U 13, U 16 és a fiatalabbak, már 120-150 főnyi játékos létszámmal dolgozunk nyolc csapatban. Legkisebbek az óvodások, ők 2005-ös születésűek. Van korosztály, ahol kettő vagy három csapatunk is van. Most új rendszerrel próbálkozunk, próbáljuk a csapatokat homogénné varázsolni. Ez azt jelenti, hogy az azonos képességű gyerekeket igyekszünk egy csapatba fogni, és így próbáljuk őket képezni, versenyeztetni. A szülők egyelőre segítőkészek, egyetértenek. Egy kísérleti év után meglátjuk, hogy válik be az újítás.

Az edzések látogatottságán mindenképpen javítani kell, különösen az idősebbeknél, hiszen az országos bajnokságból is ezért kellett visszaléptetni a két csapatot. Többször beszélgettünk erről a szülőkkel, akik egyelőre partnerek, de éles helyzetben jönnek elő a problémák.

– Évekig az országos ismertség megalapozása volt a cél. Ma már más a helyzet?

– Először a Győri ETO-val volt együttműködési megállapodásunk, némi, elsősorban nem anyagi természetű hasznunk volt is belőle. Tavaly óta élő szerzésünk van a Pakssal, és úgy látszik, sínen van a Felcsúttal való együttműködés is. Külön öröm számunkra, hogy nem mi kuncsorgunk a nagyobb csapatoknál, hanem például a Felcsút kereste a kapcsolatot, mint ahogy a Paks is külön jelentkezett. De megkeresett már a Honvéd és a Fradi is többek között, ugyanígy a Pécs és a Kozár-misleny is. Tehát a legközelebbi aláírás a Felcsút és a Kozármisleny képviselőivel várható. A Felcsút az akadémia is közben, olyan rendszert igyekszünk kialakítani, hogy aki oda való, az akadémiára kerüljön, akinek meg nincs kedve, vagy nincs olyan szinten, az se szenvedjen hátrányt, NB I-es csapatok közelébe kerüljön. Ennek hozadéka lehet a megyei első osztályú csapat kiszolgálása, megerősödése is.

(Folytatjuk)