www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Emlékezés egy 50 évvel ezelőtti kalocsai futballsikerre

Volt egyszer egy csapat...

2011.03.26 22:54 | Pécsi László

Ahogy azt a lap egyik januári számában már beharangoztam, júniusban lesz fél évszázada, hogy a Szent István (akkor I. István) Gimnázium megnyerte az Országos Középiskolai Bajnokságot. Az akkori eseményeket a csapat kapitányának, városunk ismert és megbecsült személyiségének, Szabóki Lászlónak a segítségével elevenítjük fel. Akik még emlékeznek a történtekre, azoknak bizonyára jólesik egy kis nosztalgiázás. Akik akkor még meg sem születtek – ők vannak már többségben – ismerjék meg e győzelem rövid történetét, no és a siker szereplőit. Akik meg szeretik is ezt a nagyszerű játékot, elgondolkodhatnak, hogy a fiatalok sikeréhez nem kellettek a futballakadémiák, meg a futballszülők, mint ahogy ez manapság divatos.

gimis_csapat_340 Volt egyszer egy csapat, mely végigverte az ország középiskolás csapatait, hogy aztán végül Kisvárdán, a négyes döntő végén aranyérmes lehessen. Az „áldozatok” a selejtezők során Békés, Szolnok, Vác, míg a döntőben Esztergom, Zalaegerszeg és Kisvárda csapatai voltak. Utóbbit, az első helyért egy óvás miatt kétszer is le kellett győzni. Az már csak érdekesség, hogy mindkét meccsen 2-1-re győzedelmeskedtünk.

A legfontosabbak, a főszereplők, a csapat tagjai: kapusok: Lőz József és Surmann Péter, mezőnyjátékosok: Boromissza Ignác (Csöröm), Horváth Imre (Rudi), Szabóki László, Bálint Géza, Radványi János, Hargitay Gábor, Németh László (Tokos), Wiedner József, Bartal Lőrinc (Löcke), Kovács Péter, Béla Dénes, Tóth Ferenc (Hurkás), Németh Ferenc, Miskolczi János, Borsche Ferenc.

Az edző Kiss György tanár volt, sokunk kedvelt „Kisgyurkája”, aki éppen a közelmúltban hunyt el, sajnálatra így nem lehet részese a megemlékezésnek. Szakmai segítője Molnár Ferenc volt, akinek innen indult hosszú és sikeres edzői pályafutása.

A döntőt Budapesten, Kőbányán, a Fehér úti sportpályán rendezték egyhetes program kertében. A csapatok a Római Part egyik üdülőjében laktak. A Pestre való utazás és az ottani közlekedés nem nélkülözte a romantikát. Panorámás buszként egy katonai, platós Csepel teherautó szolgált. Olyannyira, hogy az egyik mérkőzés előtt – miután késésben voltak – még az öltözködést is ott kellett megejteni.

A történelmi igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a csapat nem egy szedett-vedett alakulat volt. Az akkori Kalocsai Honvéd megyei I. osztályú csapatának ők alkották az ifi csapatát, és nem mellesleg meg is nyerték a bajnokságot. Egymást is könnyű volt felfedezni, mert a gimnázium 8 csapatos osztályonkénti házibajnokságában észre lehetett venni, kiben van spiritusz. Nem mellékesen, a házibajnokságot nem a legnagyobb spíler, Bartal Löcke osztálya nyerte.

Az országos döntőre igen komoly és tudatos felkészülés folyt, a Hunyadi pályán erőnléti, taktikai elemek gyakorlásával. Az edzések után jólesett a Szvétek kollégiumban a hideg vizes vályúban a tisztálkodás.

A győzelem híre nagy visszhangot váltott ki a városban. Azóta sem látott fogadtatásban részesültek a fiúk. A teherautó a Heller-sarokra futott be, ahol kb. háromszáz ember, és a városi katonazenekar fogadta őket. Végig a Kossuth Lajos utcán, a Városházáig lépésben haladt az ünneplő menet, ahol Szabóki Laci csapatkapitány jelentette a győzelmet Kriston Ferenc tanácselnöknek, kinek köszöntő szavait ünneplés követte. Este Meszesen, a Kék Dunában díszvacsora is dukált. Másnap a hartai különítményt a tanácselnöki Volga vitte haza.

Folytatásként még ’61 nyarán megtisztelte a csapatot az akkori NDK ifi válogatottja egy edzőmeccsel itt Kalocsán. Az NDK-sok soraiban játszottak egyebek között a később világhíressé vált Ducke fivérek. Öten: Béla, Bartal, Bálint, Horváth és Kovács még beválogatást nyertek az országos középiskolás válogatottba is.

A Kalocsa és Vidéke című újság 1961. július 5-i számában így írt: „A küzdeniakarás, a szív diadala. Így nevezhetjük azt a ragyogó fegyvertényt, amelyet a kalocsai I. István Gimnázium labdarúgó csapata az országos középiskolai labdarúgó bajnokságban végrehajtott, és öregbítette vele városunk labdarúgó sportjának hírnevét.

A város sportszerető közvéleményét büszkeség tölti el, mert olyan ifjúsági csapat birtokába került a bajnoki cím, amely küzdeni tudásban, sportszerű magatartásban példát mutat a nagy csapatoknak is.

Szeretettel köszöntjük a bajnokcsapatot, és további sok sikert kívánunk.

Érettségi után a csapat természetesen szétszéledt. A többség azonban nem szakadt el a focitól. Horváth Imre, Bálint Géza, Tóth Feri, Németh Laci felnőttként meghatározó alakjai lettek a helyi VTSK-nak, Kovács Péter és Bartal Lőrinc Pécsre kerülve magasabb osztályban is megállták a helyüket. Sőt Bartal Löcke a legmagasabb osztályba is eljutott, ő bizonyosan egyike a valaha Kalocsán játszó legjobb focistáknak. Ezek a fiúk a magánéletben is sokra vitték. Boromissza vegyész lett, Radványi ügyész, Horváth jogtanácsos, Béla, Lőz, Surmann, Hargitay tanárok, a két Németh és Szabóki mérnökök lettek.

Az ötven évvel ezelőtti győzelem mellé meg kell említeni – ezt Kalocsán kevesen tudják –, hogy 1958-ban a gimi csapata már volt egyszer az országos döntőben. Annak a csapatnak a vezére a későbbi kalocsai futball-ikon, Vatai Csaba volt.

A nagy csapat idén az április 14-én kezdődő Szent István Napok alkalmából újra összejön. Eljönnek az akkori nagy ellenfél, a kisvárdai gimnázium egykori csapattagjai. Eljönnek a maiak is, és lejátsszák a visszavágót a kalocsai utódokkal.

Szabóki Laciék közönségtalálkozót is szerveznek, remélik, sokan megtisztelik őket. A részletes és teljes ünnepi programot lapunkban is közzé tesszük.