Kalocsai FC – Vuits búcsú

Viszlát, kapitány!

2020.08.06 12:19   

Mint arról korábban már beszámoltunk, nem csak a Kalocsai FC elnöksége, hanem csapatunk összetétele is változott. A csapatkapitány, Vuits Viktor korábbi sérülése miatt inkább, mint erőnléti edző szeretett volna a csapat körül segédkezni, a KFC viszont játékosi szerepkörben számított rá továbbra is. Ahogy az „ex-cséká” fogalmazott, ő sem szeretett volna a hátsó ajtón távozni, de úgy döntött, szögre akasztja a stoplist.

 

 

vuits_bcs_fot_impulzivmagazin_674
 

 

Egyértelmű, hogy egy olyan csapatnál, mint amilyen a KFC megyei I. osztályú csapata is, idényről idényre történnek változások. A fiatalokat a munka, vagy a továbbtanulás navigálhatja az ország másik végébe, így kénytelenek parkoló pályára állítani a focit. De ez így is van rendjén. Van viszont a csapatnak egy kemény magja, akikre úgy gondol a szurkoló, mint állandó „bútordarabokra”. Ilyen játékos volt Vuits Viktor is, aki nem régiben egy fotóval és néhány sokat sejtető mondattal köszönt el a drukkerektől közösségi oldalán.

“A legnehezebb időszakok vezetnek a legszebb dolgokhoz az életben. 2009-2020. Köszönöm Mindenkinek, aki bármilyen formában támogatott és mellettem állt!” – írta Vuits a facebookon. A poszt megjelenése után felkerestük Viktort, aki fájó szívvel mesélt távozásáról:

„Szűkszavúan szeretnék erről beszélni, mert még bennem is ülepednie kell. Hogy diplomatikus maradjak, azt mondom; hogy nem egyezett a jövőképünk a vezetőséggel. Nagyon hiányozni fog a csapat, nagyon fájó ez az egész, mert nekem 11 éve a klub, a srácok, ez a közeg volt a második családom, sőt gyerekkori barátokkal és az öcsémmel küzdöttünk egy célért a pályán. Januárban volt egy bokaszalag szakadásom, ami után megcsináltam a rehabilitációt, visszatértem az edzésekhez. Lutri, hogy a sérülésem mennyire hátráltatott volna, mint játékos, igyekeztem volna, mindig is melós játékos voltam, de nem vagyok benne biztos, hogy azt a formámat tudtam volna hozni, amit például 2 éve. Hogy lett-e volna bennem több, azt már nem fogom megtudni. Szívesen emlékszem vissza a csapat két Bács megyei kupagyőzelmére, a bajnokságbeli bronzéremre, vagy arra, hogy micsoda menetelés volt, amikor tavaly azért harcoltunk, hogy kijussunk a Magyar Kupa főtáblájára. Vagy ha már a nagy harcoknál tartunk, 5 éve még az is kérdéses volt, hogy lesz-e a jövőben Kalocsának megyeegyes csapata, de mi vállvetve, egymásért kiállva, egymásért focizva nem adtuk fel, maradtunk. Szerettem ezt csinálni, bár úgy érzem, nem biztos, hogy mindent visszakaptam, amit belefektettem. Keserű szájízzel búcsúzom, ami azért is nagyon fáj, mert úgymond a hátsó ajtón távozom, pedig nem így akartam. A csapattól sem tudtam elköszönni. Persze többükkel a döntés után azonnal beszéltem, de gyűjtöm a lelki erőt, hogy odaálljak a csapat elé és megköszönjem, hogy velük focizhattam. Mindig is volt más csapattól megkeresésem, de most úgy érzem, akkorát csalódtam a labdarúgást körülvevő közegben, hogy teljesen leszámolok a focival. Hála égnek, a civil életben is van mire koncentrálom, így most teljes figyelmemet afelé tudom fordítani. Köszönöm a szurkolóknak és mindenkinek a szeretetét, támogatását. Szerettem köztük lenni, de a történetnek itt vége!”

MikSz

 


Sport

Karate Felnőtt Magyar Bajnokság

A KSE Ciglédi úti karate szakosztályából február 16-án a felnőtt versenyzők utaztak Tata városába,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás