Bár a vissza-visszatérő eső egy kicsit leapasztotta a EuropAirventure közönségét, a gazdag, változatos program mindenkit kárpótolt az időjárás disznóságaiért. A korábbi évekhez képest sokkal több földi és égi technika vonult fel a repülőtérre, s első ízben sor kerülhetett arra is, hogy a bátrabbak közül páran beülhettek egy cseh vadászgép pilótája mögé, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor a fenekük nehezebb a kelleténél.

Az északi bejáró felől közelítve az egész rendezvény egy nagy úttörőtáborhoz hasonlított, azt leszámítva persze, hogy egy úttörőtáborban viszonylag kevés repülőgép, kamion-monstrumon, netán mezőgazdasági gépet lehetett találni. Rögtön az elején régi traktorokat látok, köztük a híres Hofherrt, persze ezúttal a körmei nélkül, vagy a gyengecsontú, ám a kissé nagyképű Bulldog névre keresztelt járgányt. Az út másik oldalán korszerű mezőgazdasági gépek, Leták Gábor cége jóvoltából, aztán muszáj megállni a keresztútnál: a levegőből éktelen sivítás hallatszik, s az égen meglátom a díszvendéget, egy cseh L-29-est, amely Alois Häckellel, a cseh légierő tisztjével a nyergében elképzelhetetlen manővereket produkál, már attól rosszul vagyok, hogy nézem. Azért akadt a látogatók közül, aki be mert ülni a pilóta mögé, de a repülés után nehezen lehetett szóra bírni… De felszántották a kalocsai levegőeget a magyar ászok is, akik immár visszatérő résztvevői a EuropAirventure-nek. Láthattuk Vári Gyula és Szabó „Topi” Zoltán játékosnak tetsző, ám nagyon is komoly kergetőzését, amint éppen légiharcot imitálnak a nézők gyönyörűségére. Besenyei Péterről már minden szuperlatívuszt leírtunk, amit nincs okunk visszavonni, ám hozzátehetjük?: a magyar repülőfenomén Kalocsán ünnepelte a születésnapját s meghatottan fogadta a szervezők ajándékát, egy finom tortát.

Az ünnepi megnyitóra az emelvényre lépett Gyulai Eszter, a MALÉV Boeing-flottájának egyetlen női gépparancsnoka, aki a EuropAirventure háziasszonyának szerepét is betöltötte, Alois Häckel cseh pilóta, dr. Bagó Zoltán, a megyei közgyűlés alelnöke, Jakab Ferenc, Foktő polgármestere, valamint D’Ess Gábor és Leták Gábor, a rendezvény főszervezői. És az utókor miatt ne feledkezzünk meg Gábor Jánosról, a Korona Rádió népszerű műsorvezetőjéről, aki a „toronyból” irányította és buzdította a közönséget. Köszönjük, Janee!

Nem csak a levegőben, a földön is számos érdekes és különleges látnivaló köszöntötte a nézőket, amelyek közül csak önkényesen lehet bármelyiket is kiemelni, azon az alapon, kinek mi tetszett leginkább. Én például, elidőztem a korhű második világháború Tigris-replika körül, amelyen a bátrabbak tehettek egy-két kört. A félelmetes harcjármű a hírhedt 88-as ágyúval, a tapadóaknák elleni védekezést szolgáló bordázat, a kikandikáló villámgéppuska elakasztotta az ember szavát. Győrből érkezett, ötfős személyzete fekete Waffen SS egyenruhában békésen iszogatta az ásványvizet, s elmondta, hogy a jármű újraalkotásához felhasználták az orosz T-34-es és T-72-es néhány alkatrészét is. Hát, ha Ivánék ezt tudták volna…

És még egy múltidéző jármű: vigyorgó amerikai katonák érkeznek jellegzetes Willis-dzsipjükön, rajta egy 30 milliméteres géppuska, meg persze a rádió. De a legérdekesebb az, hogy a hátsó ülésen egy elszontyolodott orosz kiskatona ül, arckifejezése alapján fogolynak hinné az ember, de a rádiós amcsi tisztázza a dolgot: Iván a szövetségesünk! Ahogy a háborúban…

Autók, motorok, quadok mindenfelé, mi szem szájnak ingere, de aztán felfedezem másik eszement kedvenceimet, a fegyvereket, amelyek a paksi Neutron Kommandó standján mutogatják magukat. A pisztolyok, gépkarabélyok, géppisztolyok, géppuskák olyan szemérmetlenül mutogatják magukat, mint tinilányok felhúzott szoknyával. Az egyik kommandóst megkérem, hogy egy fotó kedvéért fogja rám a 7,62-es géppuskát, de alighogy kimondtam,már tudtam, hülyeséget beszélek. „Fegyvert még töltetlenül sem szabad ráfogni senkire!” – mondja a símaszkos fiatalember, aki olyan szeretettel veszi kézbe a halálosztó szerkezeteket, köztük a híres Hackler&Koch géppisztolyt, vagy a magyar KGP-9-est, mintha kedvese kezét szorongatná egy randevún…

A hatalmas térség szinte minden négyzetméterén történi valami. Ott például ketten próbálják meg leküzdeni a velocipédek nehézségeit, fiatal gyerkőcök fülig sárosan húzzák a quadok fülét, amott gokartok kergetik egymást. Egy pillanatra összerezzenek, mert egy német katonai őrjárat trappol el mellettem, mintha 1943-at írnánk. Szerencsére, a fegyverek hallgatnak. Hirtelen fék szisszen mellettem, egy sárga DAF monstrumé, az ablakon keresztül Beer Attila invitál egy körre. Nagynehezen bekászálódok, aztán azon élvezkedem, hogy az anyósülésben olyan kényelmesen ülök, hogy akár az otthoni tévézőfotelemmel is elcserélném. Körbekerüljük a repülőteret, s ebből a perspektívából látszik igazán jól, mi mindent kínált látogatóinak a EuropAirventure.

D’Ess Gábor kissé fanyar humorral mondja: Medárd elintézte, hogy megünnepeljék a Víz Ünnepét. Ennek ellenére az eső sem tudta megakadályozni, hogy „kotta szerint” minden programot lebonyolítsanak. „Szeretnék köszönetet mondani minden kedves látogatónknak, hogy a rossz idő ellenére bennünket választotta. Ehelyütt kívánom kifejezni hálámat mindazoknak, akik munkájukkal segítették a rendezvény zavartalan lebonyolítását, külön kiemelve főszervező- és pilótatársam, jóbarátom, Leták Gábor, valamint a EuropAirventure főrendezőjének, Szentesi „Süti” Józsefnek segítségét, akinek áldozatos munkája nélkül a EuropAirventure nem lehetett volna az, ami.