Barátok nélkül
2008. 06. 12. 12:49 | Kollár Kata
Kapcsolatok… Mindenki igényli őket. Tartósat, egyéjszakásat, fél vagy egész életre szólót. Úgy hálózzák be mindennapjainkat, akár a vasút Európát.
Nekem is vannak kapcsolataim. Igaz, nem sok, de nekem bőven elég. Van egy világom, ami szeretek, s amely ezek révén jött létre. Van egyfajta kapcsolatom anyukámmal, másmilyen apukámmal, megint más a barátaimmal, de talán a legkülönlegesebb az olvasókkal. Fura, Ön, aki most elolvassa, magáévá teszi ezeket a sorokat, netán még emlékszik is rá, holnap lehet, hogy szembejön velem az utcán, és azt sem tudja, én vagyok az, akinek elolvasta a gondolatait a minap.
De… Előfordulnak olyan esetek az életben, mikor egy-egy ilyen ismeretséget le kell zárni. Nem biztos, hogy önszántunkból. Alig egy hónapja veszítettem el huszonhét értékes embert, akik nagy részével már nem fogok ismét találkozni. S hogy fájt-e? Nem állítom, hogy nem. Azzal bíztattam magam, hogy nemsokára sokkal sokkal több új valakit fogok megismerni, aztán belém hasított a felismerés: azok nem ők lesznek.
Természetesen ott van a dolog fonákja. Nem éppen kellemes érzés, mikor az, akiről tudjuk, hogy tudja, hogy kik vagyunk, nem hajlandó megismerni bennünket az utcán. Nem tudom, önök hogy vannak vele, régebben óriási tragédiaként éltem meg. Most, alapvető dolognak tartom. Alapvető bunkóságnak…
Aztán ott vannak azok a típusú kontaktusok, amelyeket azért kell lezárni, mert már nem érezzük jól magunkat az adott helyzetben. Nem okvetlenül kell rögtön a szerelemre gondolni, bár kétségkívül ez a legkönnyebb példa, s egyben a legfájdalmasabb. Bizonyos ideig könnyebbség, aztán fakadhatunk könnyekre az ajándékai, a fogkeféje láttán.
A ballagás előtti utolsó héten rengeteget gondolkoztam egy dalszövegen, amiből csak ez a sor zakatolt a fejemben: barát nélkül nem lehet. Ma este rákerestem az interneten: „Csodát látni, jobbá válni barát nélkül nem lehet. Emlékezni, tervet szőni barát nélkül nem lehet.” Ismerős? Igaz. Legyen ez a zárszó: hiányozni fogtok mindannyian.
Publicisztika
2008. 06. 24. 06:09 | Kollár Kata
Ez a nap… Egyszerűen nem tudok egy olyan helyet találni ebben a városban, ahol nyugodtan tehetném a dolgom…
2008. 06. 23. 5:39 | CsapaiLajos
Bármennyire is sajnálkoztunk rajta, de számíthattunk rá…
2008. 06. 17. 17:00 | Bogdán János
Egy sajnálatos esemény, Sziklai Imre bácsi temetése….
2008. 06. 12. 12:49 | Kollár Kata
Kapcsolatok… Mindenki igényli őket. Tartósat, egyéjszakásat….
2008. 06. 12. 06:21 | Csapai Lajos
Ahogy múlnak az évek, egyre lustább vagyok ahhoz, hogy felkerekedjek…
2008. 06. 10. 09:24 | Csapai Lajos
Másodízben fordul elő, hogy Kalocsán egybe esik a Kék Madár Fesztivál és az EuropAirventure időpontja…
2008. 06. 04. 13:08 | Csapai Lajos
Bevallom őszintén, online változatunk világra jöttekor legalább annyira izgatott voltam, mint annak idején a szülőszoba előtt járkálva…
Le merném fogadni, nemcsak a korombéliek emlékeznek a híres olasz slágerre, amelynek az eredeti címe talán „Una casa bianca”…
Utoljára közel húsz esztendeje, 1989. november 29-én köszöntöttük ezekkel a szavakkal a megszületett újkori Kalocsai Néplap első olvasóit …
