A halhatatlan egyforintos
2008. 06. 23. 5:39 | Csapai Lajos
Bármennyire is sajnálkoztunk rajta, de számíthattunk rá: az évekkel korábban megszüntetett fillér-érmék után előbb utóbb nemzeti valutánk alapegységei, az egy- és kétforintosok is eltűnnek a közforgalmú érmék közül, s bár a kalkulációkban, a fogyasztói árakban néha még feltűnnek, a számla végösszegét már a kerekítés szabályai szerint kell fizetnünk. Ezért marad – egyelőre – az öt-, tíz-, húsz-, ötven és százforintos érme, legalább is az euró homályba vesző bevezetéséig. Igaz, ahogy az inflációs ráta alakulását figyelem, az sem kizárt, hogy néhány év múlva még fizethetünk a fémből készült kétszáz-, ötszáz-, ezer-, netán még kétezer forintos érmékkel is.
De ez csak feltételezés, nézzünk szembe a rideg valósággal. Ha thrillert írnék, biztosan azzal kezdeném, hogy a halott kibújt a sírjából és új életet kezdett, de hát egy készpénz-átutalási megbízásról thrillert írni meglehetősen reménytelen vállalkozás, még akkor is, ha a kibocsátó eddigi tevékenységére ez a műfaji meghatározás illik a leginkább. Emlékezzenek csak, hogy az évek során mennyi bosszúságot voltunk kénytelenek lenyelni a cég önjáró árképzése miatt. Ám most, hogy a piacon más szolgáltatók is megjelentek, úgy látszik, nagy szükségük lehet a pénzre, hiszen kiásták sírjából az eltemetett pénzegységeket, hogy a sok kicsi sokra megy alapján több bevételre tegyenek szert.
Ismerősöm, hozta be szerkesztőségünkbe azt a készpénzes utalványt, amelyet írásunkhoz mellékelünk. Talán minden lényeges adat látszik rajta, kivéve a címzett nevét. A csekk kibocsátója nem más, mint a Fibernet, aki 2008 májusában 1, azaz Egy, ha jobban tetszik, egyetlenegy forint befizetésére kötelezi az előfizetőjüket.
Akárhogy’ jártatom az agyamat, el nem tudom képzelni, miképpen lehetne ezt az egy forintot befizetni, de nem tudom másképpen elképzelni, csak úgy, hogy több csekkel együtt fizetném be és a postáskisasszony a végén kerekítené a végösszeget, ami feloldaná az egyforintos csekk képtelenségét. De mi lett volna, ha a Fibernet kerekít? Öt forintra pofátlanság lett volna, nullára meg értelmetlen, vagy legalább is a cégnek le kellett volna nyelnie ezt az összeget, ami csak első látásra látszik szerények, de húszezer előfizető esetében már csínos kis zsebpénznek látszik.
Hogy a csekket egy szép hosszú borítékban, postailag bérmentesítve adták fel, gyanítom, hogy egy ilyen egyforintos számlalevél költsége jóval a száz forint felett van, de ez a nagy különbség ennél a cégnél már fel sem tűnik, hiszen van miből pazarolni.
Megfizettük az árát.
Publicisztika
2008. 06. 24. 06:09 | Kollár Kata
Ez a nap… Egyszerűen nem tudok egy olyan helyet találni ebben a városban, ahol nyugodtan tehetném a dolgom…
2008. 06. 23. 5:39 | CsapaiLajos
Bármennyire is sajnálkoztunk rajta, de számíthattunk rá…
2008. 06. 17. 17:00 | Bogdán János
Egy sajnálatos esemény, Sziklai Imre bácsi temetése….
2008. 06. 12. 12:49 | Kollár Kata
Kapcsolatok… Mindenki igényli őket. Tartósat, egyéjszakásat….
2008. 06. 12. 06:21 | Csapai Lajos
Ahogy múlnak az évek, egyre lustább vagyok ahhoz, hogy felkerekedjek…
2008. 06. 10. 09:24 | Csapai Lajos
Másodízben fordul elő, hogy Kalocsán egybe esik a Kék Madár Fesztivál és az EuropAirventure időpontja…
2008. 06. 04. 13:08 | Csapai Lajos
Bevallom őszintén, online változatunk világra jöttekor legalább annyira izgatott voltam, mint annak idején a szülőszoba előtt járkálva…
Le merném fogadni, nemcsak a korombéliek emlékeznek a híres olasz slágerre, amelynek az eredeti címe talán „Una casa bianca”…
Utoljára közel húsz esztendeje, 1989. november 29-én köszöntöttük ezekkel a szavakkal a megszületett újkori Kalocsai Néplap első olvasóit …
