Az első gratuláció
2008. 06. 04. 13:08 | Csapai Lajos
Bevallom őszintén, online változatunk világra jöttekor legalább annyira izgatott voltam, mint annak idején a szülőszoba előtt járkálva, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy rá kéne gyújtani, de kétévnyi pauza után elég ocsmány dolog lett volna részemről. Szóval, nem találtam a helyem az interneten, kényszeredetten ide-oda lófráltam a Ronald Reagan anyahajó konyhájától kezdve a Barents tengerben lévő zsebkendőnyi Big Diomede sziget jéghideg sziklájáig, aztán egyszercsak putty! – megjelent a Kalocsai Néplap Online! Igaz, még ezernyi a dolog vele, néhány funkció még nem működik, de már látszik rajta, hogy helye van a térség portáljai között.
Ettől a felséges pillanattól kezdve a Néplap megszűnt lokális médium lenni, amit sajtóbeli rosszakaróink gyakran emlegettek „ablaktörlőként”, nyilván azért, mert papírra nyomtuk, de tartok tőle, hogy az ilyen, minőségi papír, sem üvegek tisztítására, sem egyéb, közönségesebb célra nem használható, legfeljebb a mazochisták élveznék, hogy véresre dörzsöli a feneküket…
A „nemzés”, a „terhesség”, a „szülés” részleteivel nem untatom az olvasót, de tény, hogy sokan és sokat dolgoztak rajta, és még fognak is, mindaddig, amíg minden egyes, kissé maximalistán megfogalmazott elvárásunkat nem teljesíti. Természetesen számítunk minden olvasó észrevételeire és kritikájára, amit megtehetnek nemsokára minden cikkünk után, de szívesen fogadjuk leveleiket e-mailben, vagy a főlapon elhelyezett kapcsolati elemek valamelyikén.
Ha hiszik, ha nem de röviddel a felkerülés után megérkezett az első visszajelzés!
Noha az iwiwen működő Néplap fórum olvasói már hiányolták a megjelenést, hirtelen kaptam én is egy privát üzenetet. Régi kedves barátom fia gratulált elsőként az onlinehoz, sok sikert kívánt hozzá, és azt reméli, hogy általa bármikor hazalátogathat a számára oly kedves városba. Tudják, honnan jött az első üzenet? Abu Dhabiból, vagyis Dubaiból, küldője pedig nem más, mint ifjabb dr. Tamás Csaba gyermek szívsebész professzor, aki megígérte, hogy időnként beszámol majd munkájáról, kinti élményeiről.
Ez volt az a pillanat, amely miatt megérte a sok erőfeszítés és igyekezet: online változatunkkal bekopogtathatunk ausztráliai, amerikai, új-zélandi olvasóinkhoz, akik eddig izgatottan várták, hogy a postás bedobja ládájukba a hosszú utat megtett Néplapot. Szívélyes üdvözletünk minden kalocsainak, éljenek bárhol a világban!
Számítunk mindenkire!
Publicisztika
2008. 06. 24. 06:09 | Kollár Kata
Ez a nap… Egyszerűen nem tudok egy olyan helyet találni ebben a városban, ahol nyugodtan tehetném a dolgom…
2008. 06. 23. 5:39 | CsapaiLajos
Bármennyire is sajnálkoztunk rajta, de számíthattunk rá…
2008. 06. 17. 17:00 | Bogdán János
Egy sajnálatos esemény, Sziklai Imre bácsi temetése….
2008. 06. 12. 12:49 | Kollár Kata
Kapcsolatok… Mindenki igényli őket. Tartósat, egyéjszakásat….
2008. 06. 12. 06:21 | Csapai Lajos
Ahogy múlnak az évek, egyre lustább vagyok ahhoz, hogy felkerekedjek…
2008. 06. 10. 09:24 | Csapai Lajos
Másodízben fordul elő, hogy Kalocsán egybe esik a Kék Madár Fesztivál és az EuropAirventure időpontja…
2008. 06. 04. 13:08 | Csapai Lajos
Bevallom őszintén, online változatunk világra jöttekor legalább annyira izgatott voltam, mint annak idején a szülőszoba előtt járkálva…
Le merném fogadni, nemcsak a korombéliek emlékeznek a híres olasz slágerre, amelynek az eredeti címe talán „Una casa bianca”…
Utoljára közel húsz esztendeje, 1989. november 29-én köszöntöttük ezekkel a szavakkal a megszületett újkori Kalocsai Néplap első olvasóit …
