Másodízben fordul elő, hogy Kalocsán egybe esik a Kék Madár Fesztivál és az EuropAirventure időpontja, de a mai napig nem tudhatjuk, hogy az egyik stimulálja-e a másikat, vagy netán hátrányosan befolyásolják egymás sikerét. Ezt a kardinális kérdést maguk a rendezvények döntik majd el, így a kívülálló a „jobb a kettő, mint az egy” eleddig bizonyítatlan princípiuma alapján arra voksol, hogy még egy ilyen kisvárosban is, mint Kalocsa, békén megférhet egymással két, egymástól céljaiban, tartalmában, helyszíneiben, egyszóval mindenben eltérő rendezvény, sőt akár erősítheti is egymás hatásait.

A Kék Madár tizenhatodszor röppen fel Kalocsán, adakozásra mozgósítva az embereket a beteg gyermekek javára, de Lakatos György, a fesztivál spiritus rectora, hajtóereje és mozgatórúgója, nyugodt lélekkel számolhatja hozzá az első két egynapos eseményt is. Idestova tehát két évtizede, hogy e gyönyörű gondolat megszületett, él, erősödik és kiteljesedik, s elért odáig, hogy ma már nem csak a város büszke az ideérkező művészekre, hanem soraikban is rangot jelent, hogy fellépjenek az ezeréves városban. Minden évben új és új, rangos nevekkel bővül az immár többszázas lista, akik tudásuk legjavát, szívüket-lelküket hozták el az ősi városba, nem lehajolva hozzánk, hanem felemelve bennünket a művészetek szépséges magasságaiba. S teszik mindezt szívjóságból, egy köszönömért, sőt, mint Zorán, még a költségeiket sem számolják fel. Kalocsa jóérzésű lakóinak nevében köszöntjük a városba érkezett művészeket, technikai segítőket és közreműködőket, legyen fizetségük a dübörgő taps, a hála megannyi jele, s azoknak a beteg gyermekeknek boldog mosolya, akik részesülhetnek adományaiból. Köszönet Lakatos György fagott-mű-vésznek és segítőtársainak, akik Kalocsát évről évre az egyetemes magyar művészet fellegvárai közé emelik.

Cseppenként telik a jó-szándék tengere, de mélyül az ínségé is. Egyre többen szorulnak forintjainkra azok, akiknek beteg gyermeke arcára csak a nagyobb közösség irgalma csalhat mosolyt, hiszen e nélkül elborítanák a reménytelenség hullámai. Az ő sorsukra gondoljunk, amikor megvesszük belépőjegyeinket, elküldjük támogatásunkat, s virággal kedveskedünk a művészeknek, akikkel eggyé válunk e gyönyörű napokon.

Panem et circenses! – mondták a rómaiak, s ha némi önkényességgel a Kék Madár rendezvényei jelentik a „kenyeret”, akkor a háromnapos EuropAirventure maga a „circenses”, vagyis a „cirkuszi játékok”, amely ezúttal harmadszor kerül sorra a repülőtéren. A gazdag program, amit a rendezők kínálnak, Magyarországon egyedülálló, hiszen nem csak a repüléshez hozza közel a nézőket, de bemutat mindent, ami a levegő meghódításával kapcsolatos. Ejtőernyőzés, vadászrepülőben utazás, repülőgépek, helikopterek – annyi látnivaló, hogy belefárad az ember szeme.

Ez a hétvége nem pihenésre való: két remek nagyrendezvény vár bennünket ezernyi látnivalóval, s mindkettő megérdemli, hogy kitüntessük figyelmünkkel, hogy így is kifejezzük elismerésünket a szervezőknek, rendezőknek, résztvevőknek – minden kedves vendégünknek.