Ha a nyári vakáció közeledtével a színvonalas, gondtalan pihenés utáni vágy hatalmasodott el rajtad, nos, akkor jól gondoltad, ha a feledhetetlen élményt, a luxus elemeit felvonultató nyaralást a török riviéra legszebb üdülőhelyeinek egyikére, Antalya, Kemer vagy Belek városokba, vagy a hozzájuk kapcsolódó üdülőövezetekbe tervezed. Mindez egész évben, magyar mértékkel mérve is elérhető áron élvezhető, és annyira kitűnő, hogy visszatérve az útról az ár-értékarány örök összehasonlítgatása fel sem merül az emberben. Június elején a Kalocsai Gold-Tours Utazási Irodával partneri kapcsolatban álló, kecskeméti székhelyű Kék Travel kitűnő szervezésében, Scherer András és Szollát Emese igazgatók kalauzolása mellett töltöttem egy hetet a török riviérán, hogy az ott szerzett élményeimet osszam meg a gondtalan pihenésre vágyók, a természet szépségei, az aranykorát élő török riviéra iránt érdeklődőkkel.

A Budapest-Antalya útvonalat közel két óra alatt tettük meg, de mielőtt a régió fővárosának repülőterén landoltunk, a szikrázó horizont távlatából csodálhattuk: úgy nyújtózik el a város a tengerparton, mint egy leheletfinom ecsetvonás a szépen megfestett tájképen. Amint aztán a gép lejjebb és lejjebb ereszkedett, kiváltak a gyönyörű szállodák és parkok,a dzsámik és minaretek, a nyüzsgő forgalmú autópályák és sugárutak, a tengeren úszó, parányinak látszó teherhajók és jachtok, színes ceruzarajz körvonalat kaptak a távoli hegyoldalak, Antalya szépen ívelt tengerpartján a megtörő hullámok fehér tajtékot vetettek. Már-már azt hittük, a türkizkék vízbe ér a gép szárnya, amikor egyszer csak a leszállópálya betonján gördültek a kerekek.

A gépből kiszállva, a szikrázó napsütésben 28 fokos meleg fogadott bennünket. Ez megfelel annak az állításnak, hogy a mediterrán éghajlatú ország riviéráján már a nyár elején rendkívül jó az idő. Az esős, enyhe telet forró nyár követi, de többnyire a tavasz és az ősz is csapadékmentes, a hőmérő higanyszála a nappali 30-45 és az éjszakai 15-25 Celsius fok között ingadozik. A távoli, nem ritkán 2000 méter magas hegyek ormain még foltokban ott volt a hó, de az út végére már csak mutatóban maradt az egyik cukorsüveg tetején.

Miután a 20 euró, vagy 30 dollár összegű, az útlevélbe bélyeg formájában beragasztott, egy hónapra érvényes vízum árát kifizettük, a rutinszerű útlevél ellenőrzést a török rendőrök udvariasan végezték. Már az autóbuszon ülve, az Antalya-Lara-i Concorde Deluxe ötcsillagos hotel felé tartva megtapasztaltuk, hogy a török riviérán rendkívül jó az úthálózat. Az autópályák jól kiépítettek, a kétszer négy sávot gondozott pálmafák, virágba borult örökzöldek, parkokba illő növények választják el. Számomra az is hamar kiderült: a közlekedési kultúra sokat fejlődött az elmúlt pár évben. Már csak kevesen lovagolják meg a sávokat elválasztó vonalat, a járművek kürthangja is csak ritkán harsan fel. Azonnal feltűnt, hogy a város épített környezete és infrastruktúrája igen fejlett, minőségben leginkább egy olasz üdülőhely színvonalára emlékeztet. Megspékelve persze azzal, hogy itt a növényfajok még inkább párját ritkító változatosságot mutatnak, a páradús levegő ellenére nincs szúnyog, de más bogár, csúszómászó sem. Ráadásul az Itáliában megszokott zsúfoltság elkerüli ezeket a beach-eket. A tengerpart úgy épült be, hogy az építészet nem fosztotta meg romantikus bűverejétől. Annak ellenére nem, hogy a szállodasort és a tengerpartot néhol autóút választja el, ám ilyenkor a vendégek a szállodához tartozó strandot aluljárón közelíthetik meg. Aki a leírtak, az illusztrációként használt képek ellenére húzódozik a török riviérától, az gondoljon arra, hogy Antonius és Kleopátra töltötte itt mézesheteit, Kleopátra ezt a régiót kapta jegyajándékként.